Együtt a jövőnkért február- fókuszban az elemi rehabilitáció
Együtt a jövőnkért február- fókuszban az elemi rehabilitáció
2022. február 22.én a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos
Szövetségének szervezésében lezajlott az Együtt a jövőnkért című havi
rendszerességgel megrendezésre kerülő kerekasztalbeszélgetés sorozat idei 2. alkalma.
Az esemény a Google meets nevet viselő kommunikációs platformon keresztül valósult
meg 18 fő részvételével.
A programot Németh Orsolya, az MVGYOSZ szakmai vezetője nyitotta
meg, aki az expozéjában kiemelt fontosságúnak nevezte a látássérültek elemi
rehabilitációjának biztosítását. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az önálló
életvitel elsajátítása fontos pillére a látássérült emberek társadalmi
integrációjának. A program szervezői tehát a fentiek figyelembevételével
döntöttek a rehabilitáció témakörének a résztvevőkkel történő megismertetése
mellett.
Németh Orsolya, a beszédében kitért a koronavírus-járvány
okozta megváltozott életkörülményekre is. Ennek keretében, a járványhelyzet egyik
pozitív hozadékaként említette azt a
tényt, hogy míg az eseménysorozat első néhány alkalmán, amikor a
kerekasztalbeszélgetés sorozat az MVGYOSZ irodájában került megtartásra, akkor
elsősorban Budapestről, és annak vonzáskörzetéből vettek részt a szakemberek a
programokon, addig a járvány kitörését követően az egész ország területéről
jelentkeztek a résztvevők.
Végezetül, a beszéde végén Németh Orsolya megemlítette azt
is, hogy az Együtt a jövőnkért című programsorozat márciusi alkalma egy, a
személyes részvételen alapuló esemény lesz, amelyet a Bencúr hotelban tartanak meg.
A nyitóbeszédet követően Móni Imola, az MVGYOSZ gyógypedagógus
munkatársa, egyben az esemény moderátora átadta a szót a kerekasztalbeszélgetés
első előadójának, Gross Juditnak, ˇaki az ELTE speciális hallgatói ügyeket támogató
iroda (SÜTI) egyik rehabilitációs szakembere. Az előadó a prezentációjában elsőként
a SÜTI létrejöttének körülményeit vázolta a résztvevők számára. Ennek keretében
elmondta, hogy az intézmény 2015ben jött létre azzal a céllal, hogy segítse a
fogyatékkal élő hallgatókat a felsőfokú tanulmányaik folytatásában. Ez
elsősorban a speciális segédeszközök beszerzésében, az útvonaltanításban, a
kollégiumi élethez kapcsolódó ismeretek elsajátításában, valamint az
érdekvédelemben való segítségnyújtást jelenti.
Jelenleg a SÜTI berken belül 4 rehabilitációs szakember
foglalkozik a fogyatékkal élő hallgatókkal. Közöttük megtalálható
gyógypedagógus, informatikus, és pszichológus is.
A fenti szolgáltatások igénybevétele kizárólag egy előzetes
regisztrációt követően valósulhat meg, amelyet a hallgatók a kari fogyatékosügyi
koordinátoroknál tehetnek meg. Amennyiben a regisztráció folyamata a felvételi
kérelem pozitív elbírálását követően zajlik le, abban az esetben már a nyári
hónapokban megkezdődhet az elemi rehabilitációs folyamat. A fentiekkel
kapcsolatosan azonban lényeges megjegyezni, hogy ennek igénybevételéhez a
hallgatóknak meg kell felelniük bizonyos feltételeknek. Ezek közé tartozik sok
más mellett az úgynevezett hosszú bottechnikák ismerete, az épületen kívüli balesetmentes
közlekedés, és az alapszintű rehabilitációs szolgáltatásban való részvétel.
Amennyiben a hallgató a fent említett speciális feltételeknek
megfelel, abban az esetben megkezdődhet az elemi rehabilitáció. Ez sok esetben
egy gyors folyamatként jellemezhető, ez azt jelenti, hogy egy útvonal
megtanítására általában 1-2 alkalmat szánnak az intézményben dolgozó
gyógypedagógusok, a jelentkezők magas száma miatt.
Gross Judit, az általuk nyújtott szolgáltatások kapcsán
megjegyezte, hogy azok igénybevételében egyfajta ciklikusság figyelhető meg. Ez
abban nyilvánul meg, hogy az egyetemi év kezdetén lényegesen megugrik a
szolgáltatást igénybe venni kívánó hallgatók száma. Ekkor az elemi rehabilitáció
kizárólag nagy lépésekben valósulhat meg.
A vizsgaidőszak közeledtével a jelentkezők száma lényegesen
lecsökken, ekkor lehetővé válik a várólistán lévő hallgatókkal való foglalkozás
is.
A 2. szemeszter kezdetével ismét jelentősen megnő az
igénylők száma, ennek oka sok esetben a gyakorlati helyszínek megváltozása.
Ekkor általában új útvonalak elsajátítására kerül sor.
A tanév végével ismét lecsökken a szolgáltatást igénybe vevő
hallgatók száma, ennek oka elsősorban a nyári vakáció, amelyet a hallgatók általában
a lakóhelyükön töltenek el.
Gross Judit az előadása végén említést tett arról is, hogy a
SÜTI azon diákok számára is nyújt segítséget, akik korábban nem vettek részt
alapszintű elemi rehabilitációban. Ebben az esetben a látássérült diákok részére
személyi segítőket biztosítanak, akik számára a pénzügyi forrásaik figyelembevételével
anyagi támogatást is nyújtanak.
A SÜTI a fentiek mellett segíti a látássérült diákokat a
különböző, számukra is elérhető sportjátékokhoz való hozzáférésben. Az előadó a
fenti sportolási lehetőségek közé sorolta a csörgőlabdát, és a paraúszást is.
A prezentációt követően, Móni Imola gyógypedagógus átadta a
szót Mikola Gyöngyvérnek, a Szemléletmód Rehabilitációs központ egyik
munkatársának, aki az intézmény által biztosított alapszintű elemi rehabilitációs
folyamat lépéseit ismertette a résztvevők számára. Ezzel kapcsolatosan
kifejtette, hogy 2020-ban egy jogszabály formájában tisztázásra került az elemi
rehabilitáció fogalma, amelyben meghatározásra került azon személyek köre, akik
részt vehetnek a fenti folyamatban. E szerint minden 16. életévét betöltött
látássérült ember igénybe veheti a fent említett szolgáltatást.
A folyamat egy felméréssel kezdődik, aminek során felmérik a
szolgáltatást igénybe vevő személy szükségleteit, majd a fentiek figyelembe
vételével egy úgynevezett rehabilitációs tervet készítenek az igénylő által
megfogalmazott célok alapján.
Ezzel kapcsolatosan fontos tudni, hogy a rehabilitáció általában
kisebb lépésekben zajlik. A tájékozódás közlekedés vonatkozásában például az
adott útvonal elsajátítása több szakaszra bontva, a problémás részek többszöri ismétlésével
valósul meg.
Az elemi rehabilitáció több pillérből áll, ezek közé
tartozik a tájékozódás közlekedés, a mindennapos tevékenységek elsajátítása, a
tapintható írásrendszerek megtanulása, a képernyőolvasókhoz kapcsolódó
ismeretek elsajátítása, vagy a pszichológiai tanácsadás, és a foglalkozási
rehabilitáció is.
A prezentációja következő részében Mikola Gyöngyvér
ismertette az elemi rehabilitáció formáinak előnyeit, és hátrányait.
Az elemi rehabilitáció folyamata történhet bentlakásos
formában, ez elsősorban a Budapesten működő Vakok Állami Intézetében valósul
meg. Ennek előnye, hogy a látássérült személy életében egy napi rutin alakul
ki, hiszen a foglalkozások órarend szerűen valósulnak meg. A rehabilitációs
folyamathoz egyúttal egészségügyi ellátás, és szállás is biztosított.
A fenti rehabilitációs forma hátrányai közé tartozik a frusztráció,
amely azért alakulhat ki, mert a szolgáltatást igénybe vevő személy kiszakad a
megszokott otthoni környezetéből.
A második rehabilitációs forma az otthontanítás, amely értelemszerűen
a kliens otthonában valósul meg. Ennek hátrányai közé tartozik, hogy az
oktatást végző gyógypedagógus szakember túlságosan belefolyik a család életébe,
és a kliens számára nehézséget jelenthet a szakemberről való leválás folyamata.
Előnye ugyanakkor, hogy a kliens az otthonában gyakorolhatja a tanultakat.
A 3. igénybe vehető tanítási forma az úgynevezett ambuláns tanítás.
Ennek keretében a szolgáltatást igénybe vevő látássérült személy a
rehabilitációs központban veszi igénybe a szolgáltatást. Előnyei közé tartozik
az a tény, hogy a központban egyszerre foglalkoznak a szakemberek a klienssel.
Ezen kívül a tanuláshoz szükséges eszközök helyben állnak rendelkezésre.
A fent említett rehabilitációs forma egyik legnagyobb
hátránya az, hogy a központba történő beutazás a kliensnek esetenként
meglehetősen magas költségekkel járhat.
Ezt követően Mikola Gyöngyvér felsorolta azokat az ország
régióiban működő rehabilitációs központokat, amelyek a látássérültek számára
biztosítják az elemi rehabilitációs szolgáltatást. A fent említett
rehabilitációs központokról, és az általuk végzett tevékenységekről bővebben
olvashatunk az NSZI honlapján.
A kerekasztalbeszélgetés következő előadását az MVGYOSZ berkein belül működő Vakvezető kutyakiképző központ munkatársai: Schiff Mónika,
Rózsa Katalin, és Mayer Mónika tartották. A prezentációt Schiff Mónika, a központ vezetője nyitotta meg, aki
az intézmény létrejöttének körülményeit vázolta a résztvevők számára. Ennek
keretében elmondta, hogy immár 27. éve dolgozik a kutyakiképző központban. A
vakvezetőkutyák kiképzése 1976 ban indult el Vitéz Rithnovszky János
közreműködésével, akiről a központ munkatársai a tavalyi évben egy díjat is
alapítottak, amelyet azok kaphatnak meg, akik egy évben több vakvezetőkutya
kiképzését is vállalják.
Schiff Mónika az előadásában kifejtette azt is, hogy a program
négy fő elemből épül fel ezek az alábbiak: tenyésztési program, kölyöknevelési
program, kiképzési program, valamint utógondozási program.
Ezt követően a központ vezetője átadta a szót Rózsa
Katalinnak, a tenyésztési és kiképzési
program felelősének, aki a fent felsorolt programok fontosabb állomásait ismertette
a résztvevőkkel.
A tenyésztési programban a központ munkatársai a látássérült
emberek vezetésére alkalmas kutyafajok keresztezésével saját almot hoznak
létre. A kölyöknevelési program keretében már az alomban hozzászoktatják az állatokat
bizonyos ingerekhez, ezek közé tartozik a zajokhoz való hozzászoktatás, és a
szobatisztaságra való nevelés.
A kutyák kiképzésének következő lépcsőfoka a kölyöknevelési
program, ennek során a kutyákat családokhoz adják, akik megtanítják az állatokat
az együttélés legfontosabb szabályaira. Ekkor az emberek, és az állatok
társaságát is megszokják.
A következő fontos lépcsőfok a kiképzési program, aminek
során a kutyák egy kiképzőhöz kerülnek, aki a különböző helyzetekben megfigyeli
a kutya viselkedését, és megtanítja őt a látássérült emberrel való
közlekedéshez kapcsolódó legfontosabb ismeretekre. A kutyák ekkor esnek át az
egészségügyi szűrésen, és az ivartalanításon is. A program egy alkalmassági
vizsgával zárul.
Az utógondozási program azt jelenti ,hogy a kiképzők a vakvezető
kutyát és gazdáját egész életében nyomon követik, szükség esetén pedig
pályázati forrásból támogatják őket. Fontos tudni, hogy a vakvezető kutya
gazdájának ismernie kell az adott útvonalat, amin közlekedik. A kutya kizárólag
az akadályok kikerülésében, a lépcsőn való közlekedésben valamint az objektumok
megkeresésében tud segítséget nyújtani.
Ezt követően Rózsa Katalin áttért a vakvezető kutyák igénylésének
folyamatára. Ennek keretében elmondta, hogy az igénylés az MVGYOSZ honlapján,
egy űrlap kitöltésével történik. Ezt követően a kiképző központ munkatársai az
igénylőt behívják az intézménybe egy rövid beszélgetésre, majd a kutyakiképzők a
látássérült személy otthonában egy környezettanulmányt végeznek. Az utolsó lépcsőfok
az úgynevezett átadó tanfolyam, ahol a leendő kutyatulajdonos elsajátítja
azokat az ismereteket, amik a vakvezetőkutyával való közlekedéshez szükségesek.
A program egy alkalmassági vizsgával zárul.
A vakvezetőkutyával való közlekedés témaköréhez kapcsolódó
3. előadást Mayer Mónika vakvezetőkutya tulajdonos tartotta meg, aki az ezzel
kapcsolatos élményeit vázolta. A fenti téma vonatkozásában elmondta, hogy
kamaszkorában lett először vakvezetőkutya tulajdonos. Ennek első lépcsőfokaként
az úgynevezett átadó tanfolyamon elsajátította azokat a fontos ismereteket,
amelyek a kutya gondozásához elengedhetetlenül szükségesek. Mayer Mónika az
előadásában megemlítette azt is, hogy a vakvezetőkutya halálának feldolgozása
nagy nehézséget okozott a számára, és csak néhány év elteltével vállalkozott
ismét kutyatartásra.
A kerekasztalbeszélgetés 3. előadását Farkas Vera, a Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai kar végzős hallgatója tartotta, aki a látássérültek
közlekedését megkönnyítő eszközöket ismertette. Az előadó a fenti témakörben
olyan applikációkat, és fizikai eszközöket említett meg, amelyek akadálymentes
formában nyújtanak segítséget a látássérült embereknek a fehérbottal történő
közlekedés során.
A mobiltelefonra letölthető alkalmazások között említette
sok más mellett a Távszem nevet viselő szolgáltatást, amely az MVGYOSZ fejlesztésében valósult meg, pályázati forrás felhasználásával. A szolgáltatás
igénybevétele során a vak, és gyengénlátó személyek telefonjának kameráján
keresztül látó operátor segít a felhasználóknak a különböző tárgyak
megkeresésében, a közlekedésben, valamint a dokumentumok felolvasásában.
A másik applikáció a Lazarillo nevű program, amely az utcán
történő közlekedés során bejelenti a látássérült felhasználók számára a fontosabb
csomópontokat, és objektumokat, ezzel megkönnyítve a vak, és gyengénlátó
emberek eligazodását.
Az előadó a fizikai eszközök közül megemlítette a Futár utastájékoztató
nevű speciális segédeszközt, amely az MVGYOSZ segédeszköz boltjában is
beszerezhető. A készülék alkalmas a forgalmi csomópontokon elhelyezett, beszélő
chipekkel ellátott jelzőlámpák, és a BKV által kihelyezett, a járművek
közlekedésével kapcsolatos információk visszajelzésére hivatott táblákon megjelenő
adatok szóbeli visszajelzésére. Előnye, hogy rövid, érthető hangjelzéseket ad a
vak emberek számára, és nem zavarja a környék lakóit.
Az előadása végén a hallgató kiemelte, hogy a fenti eszközök
használatához elengedhetetlen a bottechnikák ismerete.
A prezentációk végén, a résztvevők feltehették az
elhangzottakkal kapcsolatos kérdéseiket, majd Móni Imola lezárta a
kerekasztal beszélgetést.
Pillmann Tünde
Várgesztes, 2022. március 2.