Együtt a jövőnkért február- fókuszban az elemi rehabilitáció

Együtt a jövőnkért február- fókuszban az elemi rehabilitáció

2022. február 22.én a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének szervezésében lezajlott az Együtt a jövőnkért című havi rendszerességgel megrendezésre kerülő kerekasztalbeszélgetés sorozat idei 2. alkalma. Az esemény a Google meets nevet viselő kommunikációs platformon keresztül valósult meg 18 fő részvételével.

A programot Németh Orsolya, az MVGYOSZ szakmai vezetője nyitotta meg, aki az expozéjában kiemelt fontosságúnak nevezte a látássérültek elemi rehabilitációjának biztosítását. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az önálló életvitel elsajátítása fontos pillére a látássérült emberek társadalmi integrációjának. A program szervezői tehát a fentiek figyelembevételével döntöttek a rehabilitáció témakörének a résztvevőkkel történő megismertetése mellett.

Németh Orsolya, a beszédében kitért a koronavírus-járvány okozta megváltozott életkörülményekre is. Ennek keretében, a járványhelyzet egyik pozitív hozadékaként említette azt a  tényt, hogy míg az eseménysorozat első néhány alkalmán, amikor a kerekasztalbeszélgetés sorozat az MVGYOSZ irodájában került megtartásra, akkor elsősorban Budapestről, és annak vonzáskörzetéből vettek részt a szakemberek a programokon, addig a járvány kitörését követően az egész ország területéről jelentkeztek a résztvevők.

Végezetül, a beszéde végén Németh Orsolya megemlítette azt is, hogy az Együtt a jövőnkért című programsorozat márciusi alkalma egy, a személyes részvételen alapuló esemény lesz, amelyet a Bencúr hotelban tartanak meg.

A nyitóbeszédet követően Móni Imola, az MVGYOSZ gyógypedagógus munkatársa, egyben az esemény moderátora átadta a szót a kerekasztalbeszélgetés első előadójának, Gross Juditnak, ˇaki az ELTE speciális hallgatói ügyeket támogató iroda (SÜTI) egyik rehabilitációs szakembere. Az előadó a prezentációjában elsőként a SÜTI létrejöttének körülményeit vázolta a résztvevők számára. Ennek keretében elmondta, hogy az intézmény 2015ben jött létre azzal a céllal, hogy segítse a fogyatékkal élő hallgatókat a felsőfokú tanulmányaik folytatásában. Ez elsősorban a speciális segédeszközök beszerzésében, az útvonaltanításban, a kollégiumi élethez kapcsolódó ismeretek elsajátításában, valamint az érdekvédelemben való segítségnyújtást jelenti.

Jelenleg a SÜTI berken belül 4 rehabilitációs szakember foglalkozik a fogyatékkal élő hallgatókkal. Közöttük megtalálható gyógypedagógus, informatikus, és pszichológus is.

A fenti szolgáltatások igénybevétele kizárólag egy előzetes regisztrációt követően valósulhat meg, amelyet a hallgatók a kari fogyatékosügyi koordinátoroknál tehetnek meg. Amennyiben a regisztráció folyamata a felvételi kérelem pozitív elbírálását követően zajlik le, abban az esetben már a nyári hónapokban megkezdődhet az elemi rehabilitációs folyamat. A fentiekkel kapcsolatosan azonban lényeges megjegyezni, hogy ennek igénybevételéhez a hallgatóknak meg kell felelniük bizonyos feltételeknek. Ezek közé tartozik sok más mellett az úgynevezett hosszú bottechnikák ismerete, az épületen kívüli balesetmentes közlekedés, és az alapszintű rehabilitációs szolgáltatásban való részvétel.

Amennyiben a hallgató a fent említett speciális feltételeknek megfelel, abban az esetben megkezdődhet az elemi rehabilitáció. Ez sok esetben egy gyors folyamatként jellemezhető, ez azt jelenti, hogy egy útvonal megtanítására általában 1-2 alkalmat szánnak az intézményben dolgozó gyógypedagógusok, a jelentkezők magas száma miatt.

Gross Judit, az általuk nyújtott szolgáltatások kapcsán megjegyezte, hogy azok igénybevételében egyfajta ciklikusság figyelhető meg. Ez abban nyilvánul meg, hogy az egyetemi év kezdetén lényegesen megugrik a szolgáltatást igénybe venni kívánó hallgatók száma. Ekkor az elemi rehabilitáció kizárólag nagy lépésekben valósulhat meg.

A vizsgaidőszak közeledtével a jelentkezők száma lényegesen lecsökken, ekkor lehetővé válik a várólistán lévő hallgatókkal való foglalkozás is.

A 2. szemeszter kezdetével ismét jelentősen megnő az igénylők száma, ennek oka sok esetben a gyakorlati helyszínek megváltozása. Ekkor általában új útvonalak elsajátítására kerül sor.

A tanév végével ismét lecsökken a szolgáltatást igénybe vevő hallgatók száma, ennek oka elsősorban a nyári vakáció, amelyet a hallgatók általában a lakóhelyükön töltenek el. 

Gross Judit az előadása végén említést tett arról is, hogy a SÜTI azon diákok számára is nyújt segítséget, akik korábban nem vettek részt alapszintű elemi rehabilitációban. Ebben az esetben a látássérült diákok részére személyi segítőket biztosítanak, akik számára a pénzügyi forrásaik figyelembevételével anyagi támogatást is nyújtanak.

A SÜTI a fentiek mellett segíti a látássérült diákokat a különböző, számukra is elérhető sportjátékokhoz való hozzáférésben. Az előadó a fenti sportolási lehetőségek közé sorolta a csörgőlabdát, és a paraúszást is.

A prezentációt követően, Móni Imola gyógypedagógus átadta a szót Mikola Gyöngyvérnek, a Szemléletmód Rehabilitációs központ egyik munkatársának, aki az intézmény által biztosított alapszintű elemi rehabilitációs folyamat lépéseit ismertette a résztvevők számára. Ezzel kapcsolatosan kifejtette, hogy 2020-ban egy jogszabály formájában tisztázásra került az elemi rehabilitáció fogalma, amelyben meghatározásra került azon személyek köre, akik részt vehetnek a fenti folyamatban. E szerint minden 16. életévét betöltött látássérült ember igénybe veheti a fent említett szolgáltatást.

A folyamat egy felméréssel kezdődik, aminek során felmérik a szolgáltatást igénybe vevő személy szükségleteit, majd a fentiek figyelembe vételével egy úgynevezett rehabilitációs tervet készítenek az igénylő által megfogalmazott célok alapján.

Ezzel kapcsolatosan fontos tudni, hogy a rehabilitáció általában kisebb lépésekben zajlik. A tájékozódás közlekedés vonatkozásában például az adott útvonal elsajátítása több szakaszra bontva, a problémás részek többszöri ismétlésével valósul meg.

Az elemi rehabilitáció több pillérből áll, ezek közé tartozik a tájékozódás közlekedés, a mindennapos tevékenységek elsajátítása, a tapintható írásrendszerek megtanulása, a képernyőolvasókhoz kapcsolódó ismeretek elsajátítása, vagy a pszichológiai tanácsadás, és a foglalkozási rehabilitáció is.

A prezentációja következő részében Mikola Gyöngyvér ismertette az elemi rehabilitáció formáinak előnyeit, és hátrányait.

Az elemi rehabilitáció folyamata történhet bentlakásos formában, ez elsősorban a Budapesten működő Vakok Állami Intézetében valósul meg. Ennek előnye, hogy a látássérült személy életében egy napi rutin alakul ki, hiszen a foglalkozások órarend szerűen valósulnak meg. A rehabilitációs folyamathoz egyúttal egészségügyi ellátás, és szállás is biztosított.

A fenti rehabilitációs forma hátrányai közé tartozik a frusztráció, amely azért alakulhat ki, mert a szolgáltatást igénybe vevő személy kiszakad a megszokott otthoni környezetéből.

A második rehabilitációs forma az otthontanítás, amely értelemszerűen a kliens otthonában valósul meg. Ennek hátrányai közé tartozik, hogy az oktatást végző gyógypedagógus szakember túlságosan belefolyik a család életébe, és a kliens számára nehézséget jelenthet a szakemberről való leválás folyamata. Előnye ugyanakkor, hogy a kliens az otthonában gyakorolhatja a tanultakat.

A 3. igénybe vehető tanítási forma az úgynevezett ambuláns tanítás. Ennek keretében a szolgáltatást igénybe vevő látássérült személy a rehabilitációs központban veszi igénybe a szolgáltatást. Előnyei közé tartozik az a tény, hogy a központban egyszerre foglalkoznak a szakemberek a klienssel. Ezen kívül a tanuláshoz szükséges eszközök helyben állnak rendelkezésre.

A fent említett rehabilitációs forma egyik legnagyobb hátránya az, hogy a központba történő beutazás a kliensnek esetenként meglehetősen magas költségekkel járhat.

Ezt követően Mikola Gyöngyvér felsorolta azokat az ország régióiban működő rehabilitációs központokat, amelyek a látássérültek számára biztosítják az elemi rehabilitációs szolgáltatást. A fent említett rehabilitációs központokról, és az általuk végzett tevékenységekről bővebben olvashatunk az NSZI honlapján.

A kerekasztalbeszélgetés következő előadását az MVGYOSZ berkein belül működő Vakvezető kutyakiképző központ munkatársai: Schiff Mónika, Rózsa Katalin, és Mayer Mónika tartották. A prezentációt Schiff  Mónika, a központ vezetője nyitotta meg, aki az intézmény létrejöttének körülményeit vázolta a résztvevők számára. Ennek keretében elmondta, hogy immár 27. éve dolgozik a kutyakiképző központban. A vakvezetőkutyák kiképzése 1976 ban indult el Vitéz Rithnovszky János közreműködésével, akiről a központ munkatársai a tavalyi évben egy díjat is alapítottak, amelyet azok kaphatnak meg, akik egy évben több vakvezetőkutya kiképzését is vállalják.

Schiff Mónika az előadásában kifejtette azt is, hogy a program négy fő elemből épül fel ezek az alábbiak: tenyésztési program, kölyöknevelési program, kiképzési program, valamint utógondozási program.

Ezt követően a központ vezetője átadta a szót Rózsa Katalinnak,  a tenyésztési és kiképzési program felelősének, aki a fent felsorolt programok fontosabb állomásait ismertette a résztvevőkkel.

A tenyésztési programban a központ munkatársai a látássérült emberek vezetésére alkalmas kutyafajok keresztezésével saját almot hoznak létre. A kölyöknevelési program keretében már az alomban hozzászoktatják az állatokat bizonyos ingerekhez, ezek közé tartozik a zajokhoz való hozzászoktatás, és a szobatisztaságra való nevelés.

A kutyák kiképzésének következő lépcsőfoka a kölyöknevelési program, ennek során a kutyákat családokhoz adják, akik megtanítják az állatokat az együttélés legfontosabb szabályaira. Ekkor az emberek, és az állatok társaságát is megszokják.

A következő fontos lépcsőfok a kiképzési program, aminek során a kutyák egy kiképzőhöz kerülnek, aki a különböző helyzetekben megfigyeli a kutya viselkedését, és megtanítja őt a látássérült emberrel való közlekedéshez kapcsolódó legfontosabb ismeretekre. A kutyák ekkor esnek át az egészségügyi szűrésen, és az ivartalanításon is. A program egy alkalmassági vizsgával zárul.

Az utógondozási program azt jelenti ,hogy a kiképzők a vakvezető kutyát és gazdáját egész életében nyomon követik, szükség esetén pedig pályázati forrásból támogatják őket. Fontos tudni, hogy a vakvezető kutya gazdájának ismernie kell az adott útvonalat, amin közlekedik. A kutya kizárólag az akadályok kikerülésében, a lépcsőn való közlekedésben valamint az objektumok megkeresésében tud segítséget nyújtani.

Ezt követően Rózsa Katalin áttért a vakvezető kutyák igénylésének folyamatára. Ennek keretében elmondta, hogy az igénylés az MVGYOSZ honlapján, egy űrlap kitöltésével történik. Ezt követően a kiképző központ munkatársai az igénylőt behívják az intézménybe egy rövid beszélgetésre, majd a kutyakiképzők a látássérült személy otthonában egy környezettanulmányt végeznek. Az utolsó lépcsőfok az úgynevezett átadó tanfolyam, ahol a leendő kutyatulajdonos elsajátítja azokat az ismereteket, amik a vakvezetőkutyával való közlekedéshez szükségesek. A program egy alkalmassági vizsgával zárul.

A vakvezetőkutyával való közlekedés témaköréhez kapcsolódó 3. előadást Mayer Mónika vakvezetőkutya tulajdonos tartotta meg, aki az ezzel kapcsolatos élményeit vázolta. A fenti téma vonatkozásában elmondta, hogy kamaszkorában lett először vakvezetőkutya tulajdonos. Ennek első lépcsőfokaként az úgynevezett átadó tanfolyamon elsajátította azokat a fontos ismereteket, amelyek a kutya gondozásához elengedhetetlenül szükségesek. Mayer Mónika az előadásában megemlítette azt is, hogy a vakvezetőkutya halálának feldolgozása nagy nehézséget okozott a számára, és csak néhány év elteltével vállalkozott ismét kutyatartásra.

A kerekasztalbeszélgetés 3. előadását Farkas Vera, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai kar végzős hallgatója tartotta, aki a látássérültek közlekedését megkönnyítő eszközöket ismertette. Az előadó a fenti témakörben olyan applikációkat, és fizikai eszközöket említett meg, amelyek akadálymentes formában nyújtanak segítséget a látássérült embereknek a fehérbottal történő közlekedés során.

A mobiltelefonra letölthető alkalmazások között említette sok más mellett a Távszem nevet viselő szolgáltatást, amely az MVGYOSZ fejlesztésében valósult meg, pályázati forrás felhasználásával. A szolgáltatás igénybevétele során a vak, és gyengénlátó személyek telefonjának kameráján keresztül látó operátor segít a felhasználóknak a különböző tárgyak megkeresésében, a közlekedésben, valamint a dokumentumok felolvasásában.

A másik applikáció a Lazarillo nevű program, amely az utcán történő közlekedés során bejelenti a látássérült felhasználók számára a fontosabb csomópontokat, és objektumokat, ezzel megkönnyítve a vak, és gyengénlátó emberek eligazodását.

Az előadó a fizikai eszközök közül megemlítette a Futár utastájékoztató nevű speciális segédeszközt, amely az MVGYOSZ segédeszköz boltjában is beszerezhető. A készülék alkalmas a forgalmi csomópontokon elhelyezett, beszélő chipekkel ellátott jelzőlámpák, és a BKV által kihelyezett, a járművek közlekedésével kapcsolatos információk visszajelzésére hivatott táblákon megjelenő adatok szóbeli visszajelzésére. Előnye, hogy rövid, érthető hangjelzéseket ad a vak emberek számára, és nem zavarja a környék lakóit.

Az előadása végén a hallgató kiemelte, hogy a fenti eszközök használatához elengedhetetlen a bottechnikák ismerete.

A prezentációk végén, a résztvevők feltehették az elhangzottakkal kapcsolatos kérdéseiket, majd Móni Imola lezárta a kerekasztal beszélgetést.

Pillmann Tünde
Várgesztes, 2022. március 2.