A fogyatékossággal élő emberek kirekesztődésének mozgató rugói
A fogyatékossággal élő emberek kirekesztődésének mozgató rugói
Az esemény elején Tóth István György, a TÁRKI igazgatója
köszöntötte a résztvevőket, aki a fent említett intézmény által
végzettlegfontosabb tevékenységeket ismertette. Ennek keretében kifejtette,
hogy a TÁRKI, ahogy a neve is mutatja, elsősorban társadalomkutatással
foglalkozik. Ezen főként a társadalomszerkezetet, és a speciális társadalmi
csoportok helyzetét kell érteni. Az intézet alapelve az, hogy a méltó élethez
való jog mindenkit megillet kortól, nemtől, és társadalmi hovatartozástól
függetlenül. Ha az adott személy esetében ebben valamilyen oknál fogva
akadályozottság merül fel, akkor a társadalomnak morális kötelessége a fenti
probléma megoldása.
A beszédet követően az igazgató átadta a szót Dr. Turnpenny Kozma Ágnesnek, aki a
2020- és 23 között végzett kutatás kereteit ismertette. Ezzel kapcsolatosan az
előadó elmondta, hogy a felmérést a Nemzeti
Kutatási, Fejlesztési és Innovációs alapból finanszírozták. A projekt 2019
szeptemberétől 2023 májusáig tartott. A felmérés legfontosabb célja annak
feltérképezése volt, hogy milyen régi, és új keletű folyamatok vezetnek a
fogyatékossággal élő emberek kirekesztődéséhez. E mellett a kutatók azt is
vizsgálták, hogy a fent említett körülmények okozta nehézségek hogyan jelennek
meg az adott személyek életútjában.
A kutatás kiinduló pontja
az 1998-ban megjelent Esélyegyenlőségi törvény volt. A projekt legfontosabb
pillérjét az életútinterjúk adták, amelyeket a felmérésben résztvevő kutatók
elsősorban a fogyatékossággal élő emberekkel, és azok családtagjaival, valamint
a velük foglalkozó szakemberekkel készítették el. A felmérésben résztvevő
személyek munkáját egy tanácsadó testület is segítette.
Sajnos a kutatást nagyban
befolyásolta a Covid járvány 2020-as kitörése. Ennek következtében az interjúk
elkészítésének folyamatát át kellett helyezni az on-line térbe.
A program második
előadását is Turnpenny Kozma Ágnes tartotta, aki a prezentációjában azt mutatta
be, hogy milyen szociálpolitikai változások történtek az elmúlt 25 évben. Ennek
keretében az előadó kifejtette, hogy a fogyatékosság egy társadalmilag
meghatározott fogalom, amely koronnként, és országonként változik.
Magyarországon a népszámlálások adnak érdemi információt a fogyatékkal élők
számára vonatkozóan. A 2011-es népszámlálásban kiértékelt adatok alapján, a
Magyar lakosság 4,2 százaléka küzd valamilyen fogyatékossággal. Fontos kiemelni,
hogy a fogyatékossággal élő személyek között sok idős ember van, ennek oka az,
hogy az adott személyek a koruk miatt válnak fogyatékossá.
A fiatalabb korosztályban
a fogyatékossággal élők száma 170000re tehető.
Sajnos a 2022-es
népszámlálás vonatkozásában nem állnak rendelkezésre érdemi információk a
fogyatékossággal élő személyek számát illetően, mivel a kérdőív kitöltésekor sok
ember nem kívánt válaszolni a fenti témakörrel kapcsolatos kérdésekre. .
Az elmúlt 25 évben
végbement változásokról szólva az előadó elmondta, hogy a jogalkotó részéről kiadásra
kerültek olyan jogszabályok, amelyek fontos előrelépést jelentettek a korábbi
esztendőkhöz képest. Ennek keretében megtörtént az ellátórendszerek megreformálása,
valamint a szociális szolgáltatások elterjesztése is. E mellett pozitív
történések mentek végbe az akadálymentesítés, és a korai fejlesztés területén
is.
Turnpenny Kozma Ágnes a
fenti bekezdésben foglaltak mellett a negatív történésekről is említést tett.
Ezek közé tartoznak az úgynevezett asszisztív technológiákhoz való hozzájutás,
és az önálló életvitel biztosításának hiányosságai.
Ezen kívül érdemes szót
ejteni arról is, hogy az általános jóléti rendszerek nagyban befolyásolják a
fogyatékkal élő emberek helyzetét.
A kerekasztalbeszélgetés
harmadik előadását Petri Gábor tartotta, aki az életútinterjúkkal kapcsolatos
legfontosabb konzekvenciákat ismertette. A folyamat keretében 93 interjú
készült el a fogyatékossággal élő emberekkel, és családtagjaikkal, valamint a velük
foglalkozó szakemberekkel. A riportok kapcsán 7 fontos pillér került előtérbe.
Petri Gábor, a prezentációja következő részében a fent említett témaköröket mutatta
be részletesen.
Az első fontos pillér a
szociális ellátórendszer elégtelensége. Ezzel kapcsolatban lényeges megemlíteni
azt a tényt, hogy a szociális törvény megjelenésével új jogszabályok kerültek megalkotásra. A
törvényben meghatározott szolgáltatások azonban sok esetben nem érhetők el a
fogyatékkal élő emberek számára. Ezen felül komoly problémát jelent a
szolgáltatások időbeliségének hiánya is, azaz a fogyatékossággal élő személyek
nem akkor kapják meg a szolgáltatásokat, amikor szükségük van azokra. Ezen
kívül nehézséget jelent a szolgáltatások minősége, és azok tartalma is.
A pénzbeli ellátások
összege általában alacsony, ez a körülmény a megélhetésben jelent súlyos nehézséget.
Az előadó a
prezentációjában a kutatás második lényeges pilléreként nevezte meg az
egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzájutás nehézségeit. Ezek elsősorban az
egészségügyi dolgozóknak a fogyatékossággal kapcsolatos ismereteinek hiányára vezethető
vissza. Ezáltal az orvosok, és nővérek, valamint a fogyatékkal élő emberek
között bizalomhiány lép fel. A fentiekből egyenesen következik, hogy sérülnek a
fogyatékossággal élő betegek jogai. Az egészségügyi szolgáltatások sokszor nem
érhetők el a fogyatékossággal élő emberek számára.
A következő fontos pillér
a munkaerőpiacról való kizáródás folyamata. A fogyatékossággal élő emberek
néhány hónapos, vagy éves munkaviszony után általában kikerülnek a
munkaerőpiacról. A jövedelmük alacsony, sok esetben nehézséget jelent számukra
a megélhetés. További problémát okozhat az a tény, hogy Az álláskeresési
szolgáltatásokkal kapcsolatos információk nem jutnak el a fogyatékossággal élő
emberekhez.
A kutatás következő pillére
az akadálymentesítés hiányosságaiból adódó problémák felmérése volt. Az
akadálymentes közlekedés hazánkban jelenleg nem érhető el. További nehézséget
jelent a fogyatékossággal élő emberek számára a közszolgáltatásokban való
részvétel is. A segédeszközrendszer rossz minőségű, az eszközök cseréje
általában nem ,vagy csak egy magasabb összeg befizetésével valósulhat meg.
A következő pillér a
lakhatás kérdésköre volt. A riportalanyok problémaként nevezték meg azt a
körülményt, hogy a lakásfenntartás költségei általában magasak, a házak
akadálymentesítése sok esetben nem valósul meg. Az intézményi elhelyezés miatt,
a fogyatékossággal élő emberek kikerülnek az otthoni környezetből, ami a
családi, és a baráti kapcsolatok felbomlásához vezethet.
A következő pillér az
önálló döntéshozatal témaköre volt. Ez elsősorban az értelmileg akadályozott,
és az autista személyek esetében kerül előtérbe. A fent említett embereknél a
folyamat csak nagy nehézségek árán indítható el.
A felmérés utolsó témaköre
az előítélet, és a stigma témaköre volt. Ezen a többségi társadalomnak az
információ hiányból adódó előítéleteit kel érteni. Ezek a mindennapi életben
sokszor megjelennek. Ezt negatív érzések is kísérik. A fenti körülmények végső
soron a fogyatékossággal élő emberek kirekesztődéséhez vezethetnek.
A konferencia következő
előadását ismét Turnpenny Kozma Ágnes tartotta, aki folytatta a felméréssel
kapcsolatosan levont konzekvenciák bemutatását, a fogyatékossággal élő embereket
gondozó családtagok szemszögéből. Ezzel kapcsolatosan többek között elmondta,
hogy az interjúalanyok kórcsoportja meglehetősen széles skálán mozgott. A
projekt keretében egyaránt készítettek riportokat a vidéken, és a fővárosban
élő családokkal. Az életútinterjúk keretében 4 fontos pillér került említésre.
Ezek közül az első a bizonytalanság, és a bizonytalan jövő tematikája volt. Ennek
keretében az előadó kifejtette, hogy sok ember beszélt a diagnózishoz való
hozzájutás nehézségeiről, és a fogyatékosságból adódó információhiány által
okozott kirekesztődésről is. További problémát jelentenek az oktatás területén
tapasztalható egyenlőtlenségek.
A következő kérdéskör a
kiszolgáltatottság tematikája volt. Erről szólva a riportalanyok kifejtették,
hogy a fogyatékossággal élő személyek esetében sokszor az emberek jóindulatán
múlik a közszolgáltatásokhoz való hozzájutás lehetősége. Az interjúalanyok
közül sokan példaként említették a fenti nehézségekből adódóan a családtagokra
háruló hatalmas terheket.
A következő témakör a
bizonytalan jövőkép volt. Az előadó ennek vonatkozásában kifejtette, hogy
gyakran előkerül a fogyatékossággal élő emberek esetében annak kérdése, hogy a
szülők halálát követően hogyan folytatja az életét az adott személy. A
jelenlegi szociális rendszer a fenti problémára nem kínál érdemi megoldást.
E mellett a
pályaválasztással kapcsolatos nehézségek is előtérbe kerültek a riportok ideje
alatt.
Természetesen az
interjúalanyok az általuk tapasztalt pozitív történésekről is beszéltek az
életútinterjúk elkészítése során. Ennek keretében a baráti kapcsolatok
fontossága, az internetes tudás hozzáférhetősége, és a megküzdésből eredő erő
is említésre került.
E mellett a látássérült
riportalanyok fontosnak tartották kiemelni Roska Botond munkásságát, aki a
szembetegségek gyógyításában ért el fontos eredményeket.
A negatívumok kapcsán a megkérdezettek
a szociális ellátórendszereknek a fenti bekezdésekben említett hiányosságait
emelték ki.
A konferencia következő
előadását Bernát Anikó tartotta, aki egy, a jelen dokumentum elején már
említett projekt részeként végzett 10000 fős társadalomkutatással kapcsolatosan
levont konzekvenciákról beszélt. A felmérésben azt vizsgálták, hogy a
fogyatékkal élő emberek mennyire elfogadottak a többségi társadalomban. A projekt
keretében 5 fogyatékossággal élő csoport elfogadottsága került megvizsgálásra.
A kutatók azt találták,
hogy a látás, a hallás, és a mozgássérült emberek a leg elfogadottabbak a
többségi társadalomban. A falvvakban, és a megyeszékhelyeken élő emberek
túlnyomó többsége esetében elmondható, hogy a fenti bekezdésben említett 5
kategóriába tartozó személyek elfogadottsága magas. Ezzel ellentétben a lakosságnak
a fővárosban élő része esetében ez alacsonynak mondható.
A magasabb iskolai
végzettséggel rendelkező emberek esetében a fogyatékossággal élő személyek elfogadása
kiemelkedően magas.
A szavazati jog
vonatkozásában a kutatók azt találták, hogy az autista, és az értelmileg
akadályozott emberek esetében a lakosság túlnyomó része nem ért egyet a szavazati
jog biztosításával.
A webinárium utolsó
előadását Svastics Kármen tartotta, aki
a fogyatékossággal élő embereknek a médiában való megjelenésével kapcsolatos
vizsgálatok eredményeit ismertette. Ennek vonatkozásában elmondta, hogy a vizsgált
időszakban, a médiában a fogyatékkal élő emberek 0,4 százalékban jelentek meg a
hírműsorokban. A különböző újságok, internetes oldalak, és hírműsorok a
fogyatékossággal élő embereket általában negatív színben tüntették fel. Ebből a
megállapításból az következik, hogy a média nem a valóságot sugározza, hanem
egy másik perspektívát mutat be a többségi társadalom részére. A műsorokban
gyakran megjelenik az elhallgatás, és a fogyatékossággal élő emberekről való
megfeledkezés.
Pozitívumnak tekinthető ugyanakkor
az a tény, hogy sok esetben másfajta perspektíva is előtérbe kerül. Ekkor
egyfajta szuperhősként ábrázolják a fogyatékkal élő embereket, ezáltal
megvalósul a meglévő pozitívumok kiemelése.
A kutatás keretében a
24.hu nevű internetes portálon megjelentetett cikkek is előtérbe kerültek. Ezekkel
kapcsolatosan a kutatók azt találták, hogy az oldalon megjelent írások nagy
részében kevés szó esett a fogyatékossággal élő emberek mindennapjairól, és az
általuk tapasztalható nehézségekről. Pozitívumként értékelhető viszont az a
körülmény, hogy a cikkekben sokszor előkerültek a szolgáltatásokhoz való
hozzájutás nehézségei, és azok megoldási alternatívái.
Az előadásokat követően, a
résztvevők feltehették az elhangzottakkal kapcsolatosan felmerült kérdéseiket,
majd Petri Gábor moderátor lezárta a beszélgetést.
A webináriummal
kapcsolatos anyagok, és a jelen dokumentum tárgyát képező videó linkje
megtalálható az alábbi linkre kattintva: https://tarki.hu/fogyatekos-emberek-kirekesztesenek-valtozo-es-uj-mechanizmusai
Pillmann Tünde
Várgesztes, 2024. június
13.