Online tájékoztató - épített környezet akadálymentesítése - mit hoznak a jogszabályváltozások

Online tájékoztató - épített környezet akadálymentesítése - mit hoznak a jogszabályváltozások

2025. május 28-án a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetségének szervezésében lezajlott az Online tájékoztató - épített környezet akadálymentesítése - mit hoznak a jogszabályváltozások című konferencia. A programot a Microsoft teams nevet viselő kommunikációs platform, értekezletekre optimalizált felületén keresztül valósították meg, 54 fő részvételével.

A kerekasztalbeszélgetést Bánki Péter nyitotta meg, aki tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy az eseményről hangfelvétel készül, az erről szóló anyag pedig a későbbiekben publikálásra kerül a MEOSZ internetes felületein.

Ezt követően átadta a szót a fent említett civil szervezet egyik munkatársának, dr. Laki Tamásnak, aki a prezentációja elején kifejtette, hogy a jelen előadás az általa képviselt civil szervezet részéről indított on-line tájékoztató sorozat egyik alkalmaként tekinthető. A kerekasztalbeszélgetés-sorozat legfontosabb célja az, hogy átfogó ismereteket adjon át a fogyatékkal élő emberek érdekvédelméhez kapcsolódó legfontosabb kérdésekben. Ezek közé tartoznak sok más mellett a pénzbeli ellátások, a komplex minősítésre vonatkozó ismeretek elsajátítása, vagy az akadálymentesítés témaköre.

Ezt követően, az előadó elmondta, hogy az általa tartott prezentáció rövidített formátumban már elhangzott egy, a MEOSZ által megvalósított szakmai nap keretében.

Ezen felül dr. Laki Tamás említést tett arról is, hogy a foglalkozását tekintve építészmérnökként tevékenykedik. A fent említett civil szervezet munkatársa büszkén mesélt arról, hogy pedagógus családból származik. Jelenleg a MEOSZ érdekvédelmi ügyeinek műszaki területével foglalkozik.

Az előadó tapasztalatai szerint a különböző területeken dolgozó szakemberek más-más oldalról látják az akadálymentesség kérdéskörét. A legtöbb esetben a problémát a szerepzavarok, vagy a szereplőknek az akadálymentesítéshez kapcsolódó ismereteinek hiánya okozza. A fenti probléma megoldása érdekében a korábbi esztendőkben számos segédlet került kiadásra, ezek között azonban nem mindig lehet könnyen eligazodni.

Az előadó fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy az akadálymentesítés megvalósításával a szereplők nem csupán jót cselekednek a fogyatékossággal élő emberekkel, hanem úgy végzik a munkájukat, ahogy nekik azt a mérnöki tanulmányaik során megszerzett ismeretek alapján végezniük kell. Fontos megérteni azt is, hogy a kisebbségekhez való viszonyulással kapcsolatos döntés a többségi társadalom kezében van. Sajnos az akadálymentesítési tevékenységet végző szereplők sok esetben nem tartják be a vonatkozó jogszabályokat.

Az épített környezet akadálymentesítésének négy fő területe van, ezek a közterületek, a középületek, a közlekedési eszközök, valamint a lakások. Az épített környezet akadálymentességén a mindenki által hozzáférhető területeket kell érteni. Ennek keretében értelem szerűen olyan szolgáltatásokat kell biztosítani, amelyek bárki számára akadálymentesen hozzáférhetők. Ez a hallássérült emberek számára az úgynevezett indukciós hurkok beszerzését, és a jeltolmács szolgáltatás biztosítását, a látássérült személyek számára pedig a braille-feliratok elkészítését, valamint a hangos tájékoztatók, és az ügyfélhívó rendszerek telepítését jelenti.

Dr. Laki Tamás, a prezentációja következő részében az épített környezet akadálymentesítésének nemzetközi hátterét ismertette. Ennek keretében többek között kifejtette, hogy léteznek olyan nemzetközi jogszabályok, amelyek a fogyatékossággal élő emberek jogait foglalják magukban. Ezek azt deklarálják, hogy a fent említett csoportok másokkal azonos feltételekkel biztosítják a szolgáltatások igénybevételéhez szükséges fizikai feltételeket. Ez a közlekedéshez, és a kommunikációhoz való hozzáférhetőséget jelenti. Ezt az elvet azonban a tapasztalatok szerint nem minden esetben alkalmazzák az építés során. Ennek oka az, hogy a szereplők nincsenek tisztában a fent említett alapelvek alkalmazásának módszereivel.

A fizikai környezet akadálymentesítésének megvalósítására az Európai Unió részéről különböző irányelvek kerültek kiadásra, ezeket a tagállamoknak maradéktalanul be kell tartani. Ezeken olyan jogszabályokat kell érteni, amelyek akadálymentességi, és esélyegyenlőségi kritériumokat is tartalmaznak. Ezek a törvények olyan szabályokat foglalnak magukban, amelyek többek között a közlekedési eszközökön való akadálymentes utazás feltételeit szabályozzák. Ez azt jelenti, hogy az adott fogyatékossággal élő személynek az utazás előtt mennyi idővel szükséges jelezni az akadálymentes járművön való utazás szándékát. Fontos tudni azt is, hogy ezek az irányelvek nem határozzák meg a konkrét megoldásokat, hanem kizárólag néhány viszonyítási pontot jelölnek meg a szereplők számára. Az irányelvek, az akadálymentesítésre vonatkozó követelményeket szöveges szinten fogalmazzák meg. Az Európai Unió a fizikai környezet akadálymentesítésének kérdését tagállami hatáskörbe utalja. Az épített környezet akadálymentesítéséhez léteznek különböző szabványok, amelyek 2 kategóriába sorolhatók. Ezek a nemzetközi szabványok, és az országosan alkalmazható szabványok. Ez utóbbiak a Magyar Szabványügyi Testület jóváhagyását követően kerülnek bevezetésre. Az épületek megtervezésénél a testület által megfogalmazott előírásokat kel alkalmazni. A jogszabályok megalkotásánál két féle elvet vesznek figyelembe. Az egyik törvény azt határozza meg, hogy mit kell megvalósítani, a másik pedig az ehhez szükséges méreteket adja meg. Ez azonban megköti a tervezők kezét az épületek megtervezése során. A szabványokban a jogalkotók megjelölik azokat a fontos területeket, amelyeket kezelni kell a tervezés, és a kivitelezés során. Ez 12 számozott területből épül fel. A műszaki szabványok mindenre részletes területi követelményeket határoznak meg.

Dr. Laki Tamás, a prezentációjában a fizikai környezet akadálymentesítésével kapcsolatosan megfogalmazott jogszabályok magyarországi hátterét is vázolta. A fenti területtel kapcsolatos törvényeket a TÉKA nevű jogszabály foglalja magában. Emellett fontos kiemelni az Esélyegyenlőségi törvényt is, amely jogszabályi szinten fogalmazza meg az esélyegyenlőség biztosításának feltételeit. Az esélyegyenlőség feltételeinek biztosítását rendeletek szabályozzák. Ezek közé tartozik sok más mellett az építészeti törvény, amely alapelvi szinten rögzíti az akadálymentesítés szükségességét. Ez a jogszabály lényegesen kevesebb szabványügyi előírást tartalmaz, mint az Európai Unió által megfogalmazott alapelvek. Az Építészeti törvényben foglalt elveket a jogalkalmazók eddig még nem ültették át a gyakorlati megvalósítás szintjére. A tapasztalatok szerint az Építészeti törvény korábban meglehetősen épületcentrikus volt, mára azonban a közterületekre is egyértelmű irányelveket fogalmaz meg.

Napjainkban a meglévő épületek esetében a részleges akadálymentesítés elvét is lehet alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy minden olyan területet akadálymentessé kell tenni, amit mindenki használ. Ehhez egy külön tervezési programot is meg kell határozni. Ennek a TÉKÁNÁL is szigorúbb elveket kell tartalmaznia. Sok esetben olyan helyzetek is adódhatnak az épületek tervezése során, amikor a munkáltatói oldalhoz kapcsolódó akadálymentesítési kritériumokat az Európai Uniós pályázatok tartalmazzák. Az OTÉK kimondja, hogy az általa nem szabályozott jogszabályok meghatározásakor a fent említett törvénnyel egyenértékű megoldásokat kel alkalmazni.

Az előadó, a prezentációjában a jogsértés megvalósulásakor alkalmazandó ügymenetet is ismertette. Egy jogsértés esetén, a panaszos az Ombudsmannhoz fordulhat, aki a feltételezett jogsértést a meglévő jogszabályok alapján vizsgálja ki. Erre 30 nap áll a rendelkezésére. Ezt követően a határozatában felszólítja az adott intézményt a jogsértés azonnali befejezésére, vagy nem állapít meg konkrét jogsértést.

Dr. Laki Tamás, az előadása utolsó részében a fizikai akadálymentesítés legfontosabb szereplőit ismertette. Ennek keretében kifejtette, hogy annak az építészmérnöknek, aki egy akadálymentes létesítményt szeretne építeni, tisztában kell lennie a vonatkozó jogszabályokkal. Az adott épület kivitelezését végző szakembereknek ismerniük kell a Szabványügyi Testület által bevezetett szabványokat, ezen felül a törvényi hátteret is. A fogyatékossággal élő embereket képviselő érdekvédelmi szervezetek az építtetővel egyfajta párbeszédet kezdeményezhetnek annak érdekében, hogy a létesítmények fizikai akadálymentesítése maradéktalanul megvalósuljon. Ezeknek a civil szervezeteknek a tervezés során alapesetben nem lenne dolga, hiszen a szabványokat jogszabályok határozzák meg, a kivitelező ennek alapján egy megadott feladatot hajt végre. Az érdekvédelmi szervezeteknek a törvények által nem szabályozott kérdések megválaszolásában lehet fontos szerepe. Ebben az esetben a kivitelezővel egy közös álláspontot fogalmazhatnak meg a fenti probléma megoldására.

A hatóságok a törvényi szabályozások betartását kontrolálják, és szükség esetén beavatkoznak az adott helyzetbe. A mérnökök részt vesznek az adott épületre vonatkozó akadálymentesítési programok kidolgozásában, egyúttal ők készítik elő az épületek megtervezését is.

A kivitelezés során elsőként létrejön egy építési szándék, ezt követően az adott létesítményt megterveztetik, majd egy engedélyezési folyamat következik, amelyet egy kivitelezési terv, és egy közbeszerzési folyamat követ. Az utolsó lépcsőfok a használatbavételi eljárás lefolytatása. Ennek végén az épület egy működési engedélyt kap, amit az üzemeltetés szakasza követ. A kiviteli tervezés során egy rehabilitációs mérnök bekapcsolódása is szükségszerű, akinek nyilatkozni kell arról, hogy megfelel e az adott létesítmény a szabványban meghatározott feltételeknek. E nélkül ugyanis nem lehet megindítani a használatbavételi eljárást. A mérnökök a program elejétől fogva fontos részei a folyamatnak. Az építtető olyan intézményt építtet, amelynek akadálymentesnek kell lennie minden célcsoport számára. A kivitelezőnek egy felelős műszaki vezetője van, aki azért felel, hogy az ütemtervben meghatározott rendszer szerint valósuljon meg az építés. A kivitelezést követően a szakhatóság kivonul, és ellenőrzi azt, hogy az épület maradéktalanul megfelel -e a jogszabályban megfogalmazott feltételeknek. Az épület tervező felelős a létesítményért. Neki elsősorban tervezési kötelezettségei vannak. A műszaki ellenőrt az építtető bízza meg azzal, hogy a folyamat ideje alatt felügyelje az építtető terveit, a kivitelezés megkezdése előtt a kiviteli tervek megfelelőségét, végül, de nem utolsó sorban a már elkészült szerkezet megfelelőségét is ellenőrzi. A folyamat lezárását követően egy dokumentumot ad ki, amely a művelet megfelelő ütemben történő lezárásának tényét igazolja.

Ezek a dokumentumok azonban sok esetben nem felelnek meg a valóságnak. A MEOSZ ezért elkészített egy olyan kiadványt, amely olyan példákat tartalmaz, amikor egy adott épület nem felelt meg az akadálymentesítési kritériumoknak. A műemléki épületek esetében is meg kell felelni a fenti, a fizikai akadálymentesítéshez kapcsolódó feltételeknek.

Fontos tudni, hogy a fogyatékos emberek érdekeit képviselő civil szervezeteknek elsősorban egyeztetési lehetőségeik vanna, az engedélyeztetésben nincs szerepük.

Dr. Laki Tamás, az előadását néhány, a TÉKÁBAN meghatározott szabvány képi megjelenítésével is illusztrálta .

A prezentációt követően, a résztvevők feltehették az elhangzottakkal kapcsolatosan felmerült kérdéseiket, majd Bánki Péter lezárta a beszélgetést.

Pillmann Tünde

Várgesztes, 2025. május 28.