Az MVGYOSZ fehérbotnapi megemlékezése

 Az MVGYOSZ fehérbotnapi megemlékezése

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége,  a Vakok Iskolájával karöltve, a Pontírás feltalálásának, illetve a vak gyermekek oktatásának 200. évfordulója tiszteletére fehérbotnapi megemlékezést tartott 2025. október 15-én, a civil szervezet székházában. Az eseményt a szervezők a Youtube-on keresztül is közvetítették. A jelen dokumentum is a fent említett közvetítés alapján készült.

A program elején Balogh Tamás, a Kossúth Rádió munkatársa köszöntötte a megjelenteket.

Ezután az esemény fővédnöke, Habsburg Eilika tartott ünnepi beszédet, aki az expozéjában a köszönetét fejezte ki a Vakok Iskolájának pedagógusai felé, amiért megtanították a vak gyermekeket írni, és olvasni. Ezen felül kifejtette azt is, hogy a látássérült embereknek számos nehézséggel kell megküzdeni a mindennapok során. A fenti problémák megoldásában nyújt segítséget a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, és annak 21 tagegyesülete.

A jelen dokumentum keretén belül érdemes említést tenni arról is, hogy a vak gyermekek oktatásának 200. évfordulója tiszteletére a Magyar Nemzeti bank egy 20000 forint névértékű ezüst, és 3000 forint névértékű színesfém emlékérmét bocsátott ki.

Ennek alkalmából Somorjai Ágnes, a Vakok Iskolájának igazgató asszonya egy emlékérmét ajándékozott Habsburg Eilika fővédnöknek. Így emlékezett meg arról, hogy az első 200 forintot József Nádor adományozta a Vakok Iskolájának megalapítása céljából.

Ezután dr. Kósa Ádám, a Belügyminisztérium fogyatékosságügyi államtitkára vette át a szót, aki a beszédében megköszönte az MVGYOSZ vezetőségének a meghívást, majd kifejtette azt, hogy a fehérbot a mindennapi önállóság, valamint a biztonság, és a közösségi felelőségvállalás egyik fontos jelképének tekinthető. Ezen kívül, az álamtitkár emlékeztetett arra is, hogy az akadálymentesség nemcsupán rámpákból, és számítógépes szoftverekből áll. A felsoroltak mellett fontos a tisztelet, és a kölcsönös együttműködés is. A kettős jubileum kiemelkedő jelentőségű, hiszen 200 éve jelent meg a pontírás, és a vak gyermekek oktatása, ami sokmillió ember számára jelentette a tudás megszerzésének lehetőségét. A betűk, és a pedagógusok együtt nyitottak kaput a műveltséghez.

A beszéde második részében, az államtitkár a köszönetét fejezte ki az MVGYOSZ vezetősége, és a Vakok Iskolájának igazgató asszonya felé, akik oroszlánrészt vállaltak a fehérbot napi műsor megszervezésében. Véleménye szerint a munkájuk nemcsak hagyományt teremt, hanem követendő példa mindenki számára.

Dr. Kósa Ádám kifejtette, hogy a kormány elkötelezett az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtésének elősegítésében. Véleménye szerint ebben fontos szerepük van a fogyatékossággal élő emberek érdekvédelmét ellátó civil szervezeteknek. A fehérbot nemzetközi napja nemcsak egy megemlékezés, hanem egyfajta felhívás is arra, hogy ez legyen a hallható, és a tapintható tudás megteremtésének kulcsa.

Ezt követően az MVGYOSZ 2025. május 20-án újraválasztott elnöke, dr. Nagy Sándor tartotta meg az ünnepi beszédét, aki szintén kitért arra, hogy a vak gyermekek oktatásában hatalmas mérföldkövet jelentett a pontírás feltalálása. Véleménye szerint, a fehérbot nemzetközi napja minden esztendőben kiemelt jelentőségű a vak, és a gyengénlátó emberek számára.

Ezen felül elmondta azt is, hogy az MVGYOSZ vezetősége, az idei évben, a bicentenárium alkalmából a Braille-emlékérmet azoknak a személyeknek ítélte oda, akik a több évtizedes tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárultak a látássérült fiatalok oktatásához.

A beszédek után a Braille-emlékérmek, és a Hangomat adom díjak átadásával folytatódott az ünnepi program. A 2025-ös esztendőben Braille-emlékéremben részesült Göllesz Zoltán, Kurtz Mária, Somogyi Veronika, Magyar Csaba,  és Szilágyi Veronika.

A Hangomat adom díj idei díjazottjai voltak: Árvai Bori, Juhászné Gyurka Ildikó, Kanyó Etelka, Vinay Anikó, és Petrozsényi Eszter.

A díjátadók között ismert komolyzenei darabok csendültek fel a Vakok Általános Iskolájának 4., és 5. osztályos diákjainak előadásában.

A műsor második részében egy nemzetközi konferencia került lebonyolításra, aminek keretében a Vakok Iskolája mutatta be az intézmény történetét, valamint a látássérült diákok oktatásának legfontosabb állomásait. A kerekasztalbeszélgetés felvezető előadását Somorjai Ágnes, a Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Fejlesztő Nevelést-oktatást Végző Iskolája, Kollégiuma és Nevelőotthonának főigazgatója tartotta meg „Mi vezetett idáig? Ki vezetett idáig? -200 évünk igazgatói arcképcsarnoka” címmel. Az igazgató asszony, a prezentációjában többek között kifejtette, hogy ez alatt az idő alatt 14 ember váltotta egymást a vezetői székben. Ezt követően Habsburg eilika asszonyhoz hasonlóan ő is megemlékezett arról, hogy József nádor adományozta az első 200 forintot a Vakok Iskolájának megalapítására. Ezen felül az ő nevéhez fűződik egy olyan kormányzati bizottság felállítása is, amely az intézmény felépítését menedzselte. Ezután lezajlott annak népszerűsítése a látássérült gyermekek, és szüleik körében. Ekkor történt meg a Plánum létrehozása is, ami a mai Szervezeti, és működési szabályzatnak felel meg.

József nádor volt az előmozdítója annak is, hogy az iskola egyfajta anyagi megerősítés céljából állami kezelésbe kerüljön.

Érdekességként fontos említést tenni arról, hogy a Vakok Iskolája a 200 év alatt 14 alkalommal költözött új helyszínre.

Az oktatási intézmény igazgatói között meg kell említeni Mihályi Izidor nevét, aki a nagybátyja nyomdokaiba lépve  vette át az iskola vezetését. Első tevékenységei közé tartozott, hogy a derest elégette, ezzel megszűnt az oktatási intézményben a testi fenyítés. Ezen felül egy könyvet is írt, a Vakokról címmel. Ez egyfajta módszertani útmutatónak is tekinthető, ami még napjainkban is használható. Mihályi Izidor nevéhez fűződik az első nyomda létrehozása is. Ezen felül megírta az iskola felvételi szabályzatát.

A jelen dokumentum keretei között fontos említést tenni arról, hogy a mai MVGYOSZ jogelődje is az ő vezetése alatt jött létre. Mihályi Izidor az általános iskolai oktatás időtartamát 8 évre módosította.

Ezt követően az igazgatói széket Pivár Ignác vette át, aki eredetileg a Siketek Általános Iskolájának vezetőjeként tevékenykedett. 10 évig látta el ezt a hatalmas feladatot. Az igazgató új szervezeti, és működési szabályzatot írt, e mellett egy útmutatót készített a szülők, és a pedagógusok számára, ami arról szólt, hogy hogyan érdemes bánni a vak gyermekekkel.

Az iskola következő igazgatója 1905-ben került az intézmény élére. Tevékenységei közé tartozott, hogy külföldről gyűjtötte össze, és hozta el Magyarországra a jó gyakorlatokat. Ezzel egy Európai szintű oktatási intézményt hozott létre. Ekkoriban kerültek be az épület falai közé az apácák, mint gondoskodó nővérek. Ők végezték a vak gyermekek gondozását. Ő vezette be az iskolában a zenei képzést is.

Az óvoda elindulása 1912re tehető. Az I. világháború idején az iskolában korház működött. Ekkoriban szünetelt az intézményben a vak diákok oktatása.

A II. világháború idején Vető János, majd Schnichl Gusztáv vezette az intézményt, akiknek a munkásságával kapcsolatosan csak kevés dokumentum maradt fennt. Ekkor indult el az iskolában a Homéros kórus.

Ezt követően Méhes József lett az intézmény igazgatója. Ő írta meg azt a két alapművet, amelyek jelenleg is fontos szerepet töltenek be a gyógypedagógus hallgatók oktatásának területén. Ő volt az utolsó igazgató, aki, a diákjaihoz hasonlóan az intézményben lakott.

Ezt követően Brezovai Pálné Jutka lett az iskola igazgatója, aki 1 évig töltötte be ezt a fontos tisztséget.

Ezután Helesfai Katalin következett, aki megkezdte az intézet épületének felújítását. Az ő nevéhez fűződik a szakiskolai képzés felállításának megkezdése. 1992-ben elindult a Vak Diákok Sportegyesülete. 1993-ban hosszú szünet után, ismét megkezdődött a siketvak diákok edukációja. A vak gyermekek integrációja 1994re tehető. Helesfai Katalin vezetése alatt az iskola épületében egy lakásotthon is létesült az állami gondozott gyermekek számára. 1998ban elkészült az intézmény uszodája, ami lehetővé tette a látássérült fiatalok úszásoktatásának megkezdését. 2004-ben egy új orgonával bővült az iskola hangszerpalettája.

Somogyi Veronika 2005-ben vette át az igazgatói széket. Ez idő alatt az itt dolgozó pedagógusok 70 intézménnyel álltak kapcsolatban. Somogyi Katalin továbfejlesztette az iskolában folyó módszertani munkát. Ez pályázati forrásból valósult meg. Az ő nevéhez fűződik a segédeszközök kölcsönzésének lehetősége is.

2011-ben Somorjai Ágnes vette át az igazgatói széket. Ekkor az intézmény kötelékében külön gazdasági szervezetek jöttek létre. 2013-ban megalakult a tankerületi rendszer. Ennek köszönhetően néhány év alatt több tankerülethez tartozott az iskola. Ekkor nyitották ki a halmozottan hátrányos helyzetű diákok előtt az intézmény ajtaját. Ekkor a pedagógusok új szakmákat vezettek be. Ezek közé tartozott a pék, a szakácssegéd, és a számítógépes adatrögzítő mesterség is. Ez új műhelyek létrehozását tette szükségessé. A Látásvizsgáló Bizottság új helyre költözött, az együttműködés azonban továbbra is megmaradt a két intézmény között. Ezalatt 4 gépjármű beszerzése zajlott le. Erre az időpontra tehető az óvodai lift megépítése is. Ezen felül megtörtént a játszótér korszerűsítése. Az iskola jelenleg Európa 35, a látássérült emberek érdekvédelmét ellátó civil szervezettel áll kapcsolatban.

A prezentáció végén az igazgató asszony említést tett arról is, hogy a jogszabályi háttér folyamatosan változik, amihez az iskolának is alkalmazkodni kell.

Az előadást egy 30 perces kávészünet követte.

Ezután az intézményegységek bemutatkozásával folytatódott a kerekasztalbeszélgetés. Az óvodát Szeszák Szilvia óvodavezető mutatta be. Az intézmény megalapítása az 1900-as évek elejére nyúlik vissza. Az iskola akkori igazgatója kapott engedélyt az óvodai nevelés megszervezésére. Ez azonban technikai okok miatt csak később került bevezetésre. Kezdetben az oktatási intézmény 2. emeletén kapott helyet az óvoda. Az intézmény működése 15 növendékkel indult el. Az óvodás gyermekek fejlesztését egy szakképzett óvodapedagógus végezte. Ennek keretében elsősorban az önkiszolgálásra való nevelés, valamint az érzékszervi fejlesztés állt a nevelés középpontjában. A gyermekek létszáma folyamatosan emelkedett, ezért az óvoda a következő években egy önálló épületbe költözött. Szeszák Szilvia ezzel kapcsolatosan érdekességként megjegyezte, hogy az épület felépítése Nagy Sándor hagyatékából történt. Az első óvodai tanterv 1907-ben került megalkotásra. Ennek középpontjában elsősorban az önkiszolgálás, a kézügyesség, és a mozgás fejlesztés állt. 1955-ben került összeállításra a következő tanterv. Ebben már megjelent az úgynevezett kiegyenlítő nevelés lehetősége. 1983-ban készült el a 3. program, amely korcsoportokra lebontva fogalmazta meg a vak gyermekek óvodai nevelésének módszertanát. 1986-ban Poor Erzsébet volt az óvoda első igazgatója. Az igazgató asszony egy úttörő vezetőnek volt tekinthető, hiszen érzékenyen reagált a problémákra, ezáltal mindig megtalálta a megoldást a felmerülő kihívásokra. Ekkor kerültek az intézmény falai közé a kis súly miatt látássérültté vált gyermekek. Az igazgatóasszony aktív közreműködésével került bevezetésre a terápiás szemlélet. Erre az időszakra tehető a vak gyermekek tájékozódás közlekedésének fejlesztése. Az 1983-as Közoktatási törvény bevezetésével egy új fejlesztési módszertan kerültmegalkotásra. Az elmúlt években az intézmény kitárta az ajtaját a halmozottan sérült gyermekek előtt is. Ezek a gyermekek általában komoly egészségügyi problémákkal küzdenek a mindennapokban, ezért a személyi, és a tárgyi feltételeket a gyerekek igényeihez kellett igazítani. A csoportszobákban olyan strukturált részeket alakítottak ki, ahol a halmozottan sérült óvodások fejlesztése zajlik. Ez napjainkban elsősorban terápiás elemekkel valósul meg. Ezek közé tartozik a hidró, a kommunikációs, és a mozgásterápia is. A foglalkozások gyógypedagógusok, és szomatopeddagógusok aktív közreműködésével zajlanak.

Az intézmény, a felmerülő kihívásokra válaszolva, az elmúlt esztendőkben új eszközöket vásárolt meg. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a napirend kifejlesztése is.

Ezt követően az Általános iskola működésének bemutatásával folytatódott a konferencia. Az ezzel kapcsolatos prezentációt Szüle Eszter intézményegység-vezető tartotta meg. Ennek keretében elmondta, hogy az iskolában a látássérült diákok oktatása hagyományos módon zajlik. E mellett a látássérült fiatalok tanulását speciális eszközök is segítik. Ezek közé tartozik sok más mellett az úgynevezett Atomol készlet, amit az iskola egyik oktatója, Szombati Zsigmondné Panni fejlesztett ki. Az oktatási intézmény által alkalmazott segédeszközök közé tartozik még a törtes doboz, az abakusz, a beszélő földgömb, valamint a domború vonalzó is. A tanulás mellett a pedagógusok rehabilitációs foglalkozásokat is tartanak a gyermekek részére. Ezzel a diákok önálló életvitelének megteremtését kívánják elősegíteni. Az iskola tanulói, a fentiek mellett zenei, és nyelvi képzésben is részesülnek. Ennek köszönhetően a gyerekek rendre kiváló eredményekkel térnek haza a tanulmányi versenyekről.

Az iskola pedagógusai, az oktatás mellett kulturális programokat is biztosítanak a diákok számára. Ezek közé tartoznak a mindennapi mozgást elősegítő sportszakkörök, az évente megrendezésre kerülő nyári táborok, valamint a néptánc oktatás.

A korábban bemutatott intézményegységekhez hasonlóan az általános iskolára is igaz, hogy ide is elsősorban a halmozottan sérült gyermekek kérik felvételüket. Ezekben az esetekben konkrét egészségügyi problémák merülnek fel, ezért az iskolában oktató pedagógusoknak az elmúlt években a fent említett körülményekhez kellett alkalmazkodniuk.

Szüle Eszter, a prezentációjában beszélt a halmozottan sérült gyermekek részére biztosított legfontosabb szolgáltatásokról is. Ezek közé tartozik a gyógymasszázs, a mozgásnevelés, és a konduktív torna is. Egy fennálló krízishelyzet esetén a diákok pszichológiai tanácsadáson is részt vehetnek. Ez egyéni, és csoportos formában valósul meg.

Ezután az iskola kötelékében zajló fejlesztő neveléssel kapcsolatos információk kerültek terítékre. Ezt Szávai Eszter intézményegységvezető prezentálta a résztvevők, és a hallgatók számára. Az úgynevezett fejlesztő nevelés az 1990-es években indult el, Helesfai Katalin igazgató asszony regnálása idején. Ekkor jött létre az iskola halmozottan sérült diákokkal foglalkozó tagozata.

Az oktatási intézmény szakmai fejlődésének következő mérföldköve 1993ra tehető. Ekkor alakult meg az úgynevezett siketvak tagozat. Ebben az esztendőben az iskola módszertani fejlődése egy speciális irányba indult el. 2011-ben ugyanis, a két tagozatot összevonták. Ennek legfontosabb célja a védett, családias környezet kialakítása volt. A megváltozott helyzethez természetesen a pedagógusoknak is alkalmazkodni kellett. A fejlesztők csoportja a 2019, 2020-as tanévben jelentős átalakuláson ment keresztül. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy immár az értelmi sérült diákok is bekerültek az oktatási intézménybe. A tanulás napjainkban személyre szabottan, egyéni fejlesztési terv alapján zajlik. A diákok a félévi, és az év végi bizonyítványukban szöveges értékelést kapnak. Az értelmi sérült tanulóknak az iskolában való tartózkodásának időtartama 23 éves korra módosult. 2023-ban, az iskolában új napirendet hoztak létre. Az intézmény falai között jelenleg is magas szintű munka folyik. A megváltozott helyzet új szakemberek felvételét, és segédeszközök megvásárlását tette szükségessé.

Ezután a konferencia a szakiskola bemutatásával folytatódott. Az oktatási intézmény munkáját Schmelz-Nagy Nikolett intézményegység-vezető asszony mutatta be. A szakiskola első vezetője Szilágyi Veronika volt, aki a 2025-ös évben, a több évtizedes munkássága elismeréseként Braille-emlékéremben részesült. Az intézményegység-vezető asszony kifejtette azt is, hogy szakmát adni a látássérült emberek kezébe nem egy újkeletű elképzelés. Több, az 1800-as évekből fennmaradt dokumentumban megtalálható a kosárfonás, és a kefekötés szakmák bevezetésének ötlete. Az oktatásról szóló 1883-as törvény tette lehetővé a szakiskola típus bevezetését. A következő években a Vakok Általános Iskolájának minden tagozatán bevezették ezt az iskolatípust. A 80-as években elsősorban virágkötés, kosárfonás, és számítógéphasználó szakmákban dolgozhattak a vak emberek. Napjainkban elsősorban a számítógépes adatrögzítő, a szakácssegéd, a fazekas, és a pék szakmák között válogathatnak az iskolában tanuló látássérültek. Ez utóbbi szakmát elsősorban az értelmileg akadályozott személyek számára ajánlják. Az iskola falain belül zajló képzések szakvizsgával zárulnak.

A fentiek mellett az iskola célja az önállóságra való nevelés elősegítése is. Ennek keretében rehabilitációs órákat adnak a diákok részére. A szakiskola jelenleg 13 osztállyal működik. A látássérült diákok számának jelentős csökkenése magával hozta annak szükségességét, hogy az oktatási intézmény vezetősége nyitottá váljon az autizmus spektrumzavarral küzdő gyermekek irányába.

A konferencia következő részében Szemerei Éva intézményegység-vezető beszélt a rehabilitáció, és az integráció kérdésköréről. Ennek keretében elmondta, hogy a gyógypedagógia a 2000-es években vált szakmává. Az 1990-es években a fővárosi Vakok Iskolájában két gyógypedagógus kapott helyet, akik ezáltal egyfajta szakmai képzésben részesültek. Ennek során elsajátíthatták a rehabilitáció módszertanát. A 2000-es évek elején egy fontos áttörés kezdődött. Ekkor jött létre az egyik budapesti főiskolán a rehabilitációs tanári képzés. Ez pályázati forrásból valósult meg. A képzést 4 félév alatt lehetett elvégezni. Ezzel fokozatosan emelkedett a rehabilitációs tanárok száma. A diákoknak eleinte kizárólag 8. osztályos korukban volt lehetőségük a rehabilitációs foglalkozásokon való részvételre. Később a meglévő készségek, és képességek fejlesztésére került a hangsúly.

Szemerei Éva intézményegység-vezető, az előadásában az utazótanári szolgáltatás fejlődésének legfontosabb állomásait is megemlítette. Ennek keretében elmondta, hogy az integráció története 32 évre nyúlik vissza. Az 1993-ban megjelent Közoktatási törvény tette lehetővé azt, hogy a vak diákok a látó társaik között végezhessék el a tanulmányaikat. A középiskolás fiatalok a korábbi esztendőkben is integrált formában tanulhattak. Ennek során azonban komoly problémát jelentett az a tény, hogy nem állt mögöttük megfelelő szakmai segítség. 1994-ben Brumbauer Magdolna utazótanár Bostonba látogatott, ahonnan elhozta Magyarországra a fent említett városban gyűjtött jó gyakorlatokat.

Az utazótanári szolgáltatást elsőként a felsőtagozatos diákok részére tették elérhetővé. A későbbi években az alsótagozatos gyermekekre is kiterjesztették a szolgáltatást. A 2000-es évek elejére 100 látássérült diák tanult integrált formában. Ezt követően folyamatosan nőtt azoknak a gyógypedagógusoknak a száma, akik ellátták az utazótanári szolgáltatással kapcsolatos feladatokat. A későbbi években, a Vakok Iskolájában tanuló diákok száma elsősorban a halmozottan sérült diákok felé tolódott.

A Vakok Módszertani Központja Somogyi Veronika regnálása alatt jött létre. Ekkor jelentek meg a befogadó oktatási intézményekben az adaptált tankönyvek. Ezt követően kialakították a speciális eszközök eszközparkját. Ez szükségessé tette a megfelelő infrastruktúra kiépítését. E mellett egy adatbázis is létrejött, ami a használható segédeszközök nevét, és a kezelésükhöz szükséges legfontosabb tudnivalókat tartalmazta. Ezzel párhuzamosan, az utazótanárok, a befogadó pedagógusokat felvértezték azzal a tudással, amivel rendelkeztek.

2005-ben készült el a Módszertani központ új épülete. Ezzel egyidőben az intézmény gépjárműparkja is bővült. Ezután az intézményben dolgozó gyógypedagógusok autókkal jártak a kistelepüléseken működő befogadó oktatási intézményekhez. Ekkor újabb szakmai módszertani útmutatók készültek el. A fent említett kiadványokban megfogalmazott ismereteket a mai napig is alkalmazzák a rehabilitációs tanárok képzése során.

Jelenleg az integráció három pilléren nyugszik. A Módszertani központ dolgozói a diákok számára felzárkóztató órákat, és pszichológiai tanácsadást tartanak.

A szülők részére utazótanárok nyújtanak segítséget a felmerülő problémák megoldásában. E mellett,  fennálló krízishelyzet esetén pszichológiai tanácsadásban is részesülhetnek.

A befogadó pedagógusok részére minden esztendőben nyíltnapot szerveznek az iskola falain belül, aminek keretében a tanárok feltehetik a vak gyermekek oktatásával kapcsolatosan felmerült kérdéseiket.

A halmozottan sérült diákok ellátása nagy kihívást jelent. Ennek megoldása érdekében, a központ munkatársai  a külföldi oktatási intézményekben megszerzett jógyakorlatokat igyekeznek felhasználni.

A korábbi években a vidéki iskolákban is megváltozott a szakellátottság. A helyben lakó tiflopedagógusok a környező falvakban, és városokban nyújtanak segítséget a halmozottan sérült gyermekek részére.

Komoly problémát jelent az a tény, hogy a tapasztalatok szerint, a vidéki pedagógus társadalom elöregszik. E miatt fontos lenne a gyógypedagógus képzés népszerűsítése a végzős középiskolás diákok körében.

A szakmai team a gyermekekkel, a szülőkkel, és a pedagógusokkal való közös munkában látja az utazótanári szolgáltatás jövőjét.

A kerekasztalbeszélgetés következő prezentációját dr. Habil Papp Gabriella, az ELTE Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai karának dékánja tartotta meg, aki a gyógypedagógus képzés rövid történetét ismertette. A dékán asszony a prezentációjában külön kitért a látássérült emberek gyógypedagógiai oktatására. A fenti szakmával kapcsolatban az első dokumentum egy 1827-ben kiadott plánum volt. Ez már megfogalmazza a tanítói képzés bevezetésének szükségességét. Ez a gyógypedagógiai képzés elődjének tekinthető.

Az 1900-as években egy újabb változás ment végbe a gyógypedagógiai képzés területén. Ekkor a több kisebb tanfolyamból egy nagy közös képzés alakult ki. Ekkor kezdte meg a működését a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai kar elődje, aminek a székhelye Vácott volt. 1922-ben a képzés időtartama 3 évre módosult. 1928-ban az oktatás időtartama 4 évre változott.

1963, és 71 között jött létre a halmozottan sérült diákokkal foglalkozó gyógypedagógusok képzése.

1990-től vált elérhetővé a látássérült emberek gyógypedagógiája nevet viselő tantárgy elsajátításának lehetősége. Ezután, a Bologna rendszernek köszönhetően elérhetővé vált az alap, és a mesterszakos képzés is. Napjainkban már 8 szakirányon tanítják a gyógypedagógus hallgatókat. A legújabb szakirány az autizmus spektrumzavarral küzdők gyógypedagógiája nevet viseli.

A látássérültekkel foglalkozó tiflopedagógusok képzéséről szólva Habil Papp Gabriella elmondta, hogy 1963-ban alakult meg a látási fogyatékossággal élő emberek nevelésével foglalkozó csoport. 1972-ben jött létre a Tiflopedagógiai tanszék. Ekkor Méhes József vette át a csoport vezetését. Ebben az évben az osztályok gyakorlati képzésben is részesültek. Ekkorra tehető a szomatopedagógiai csoport megalakítása is.

Ezt követően Csocsán Emi vette át a tanszék vezetését. 1994-ben már önállóan működik a szomatopedagógiai csoport. 1994-ben egy rövid időre ismét összekapcsolódik a látássérültek tiflopedagógiája, és a szomatopedagógus képzés.

1999-től Benczúr Miklósné vezeti a tanszéket. Ezt követően Prónai Bea, Ladó Márta, majd Pajor Emese vezeti a tanszéket. A látássérült emberek tiflopedagógiai képzése ebben az időszakban 5 intézményben valósult meg. A tantárgyi struktúra a látássérültek pszichológiája, és a látássérültek gyógypedagógiája nevet viselő tantárgyak mellett a bázisterápia, a látásterápia, a funkcionális látásvizsgálat, és a látássérültek rehabilitációja tantárgyakkal bővült.

A dékán asszony érdekességként megemlítette azt is, hogy nemrégiben elindult az angol nyelvű képzés a Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai karon. Ennek elsődleges oka az, hogy sok külföldi diák tanúl az intézményben.

A konferencia utolsó előadását Prónai Beáta tartotta meg, aki a dr. Gombás Judit által írt, Az önálló élet kulcsa- a látássérült emberek önkiszolgálásának adaptált módszerei és eszközei című könyvet mutatta be. A könyv lektora elsőként a kiadvány történeti hátterét ismertette. Ennek keretében kifejtette, hogy a látássérült emberek esetében az önálló életre való felkészülés egy egyedülálló szakterületként aposztrofálható. Az önálló életre való nevelés kérdésköre az 1990-es évek közepén, a Reformtanterv bevezetésével került be az oktatásba. Ezekben az években a látássérült emberek olyan sorstársakat kerestek fel, akik felnőtt korban vakultak meg. Az írónő, a könyv megírása során külföldi blogbejegyzésekre, és a saját tapasztalataira támaszkodott. Dr. Gombás Judit, a kiadványban kitér minden, a hétköznapi életben előforduló tevékenységre. A könyv életvezetési tanácsokat is ad a vak, és a gyengénlátó emberek számára. A kiadvány könnyen követhető nyelvezettel rendelkezik.

A könyv felépítéséről szólva Prónai Beáta kifejtette, hogy a kiadvány ismerteti a gyógypedagógia történeti hátterét, a vak, és a gyengénláltó emberek által használt segédeszközök körét, a ruhák, és az iratok rendszerezését, valamint a tisztálkodásra, és a vásárlás témakörére is kitér. A könyv fejezetei olyan hivatkozásokat is tartalmaznak, amelyek az olvasó tudományos érdeklődését is felkeltik. A kiadvány komoly előnye, hogy a kiadványban taglalt segédeszközök, és telefonos applikációk megfelelnek az aktuális informatikai trendeknek. A könyv fejezetei az MVGYOSZ hírlevelében is olvashatók.

A kiadvány a Hangoskönyvtár alkalmazás Újdonságok menüpontjából is beszerezhető.

A rendezvény ideje alatt, a látogatók egy szabadtéri fotókiállítást is megtekinthettek, amely bemutatta a Braille-írás feltalálásának, illetve a vak gyermekek oktatásának 200 éves történetét.

A konferenciát követően a rendezvény moderátora lezárta a programot.

A fehérbotnapi műsor teljes terjedelmében megtekinthető az alábbi linkre kattintva: https://www.youtube.com/watch?v=b1PTBdI-aJw

Pillmann Tünde

Várgesztes, 2025. október 15.