On-line tájékoztató a társasházak akadálymentesítéséről

 On-line tájékoztató a társasházak akadálymentesítéséről

2025. november 26-án, a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetségének szervezésében lezajlott az On-line tájékoztató a társasházak akadálymentesítésérül című konferencia. A programot a Microsoft teams nevet viselő programon keresztül tartották meg, 34 fő részvételével.

A kerekasztalbeszélgetés elején dr. Gáti Anikó, a MEOSZ egyik jogásza köszöntötte a jelentkezőket. A jogász, a köszöntőjében tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy a programról hangfelvétel készül, amely hamarosan elérhető lesz  a MEOSZ internetes felületein.

Ezt követően dr. Gáti Anikó megkezdte a prezentációját. Ennek első részében elmondta, hogy az általa képviselt civil szervezet sok megkeresést kap a társasházak akadálymentesítésével kapcsolatban, ezért döntött úgy az egyesület vezetősége, hogy a fent említett témának egy külön kerekasztalbeszélgetést szentelnek, aminek keretében a tervek szerint tisztázzák majd a társasházak akadálymentesítésének jogi hátterét. Ez azért fontos, mert, ha az a társasház, amiben az adott fogyatékossággal élő személy lakik, nem felel meg az akadálymentesítés feltételeinek, akkor az illető nem tud belépni a lakásába, vagy elhagyni azt. További problémát jelenthet az a tény is, ha a lakótársak nincsenek tisztában azzal, hogy miért szükséges a társasházakat akadálymentesíteni. Ez a közgyűléseken az akadálymentesítésre irányuló határozatok elutasítását eredményezi. Ezért lényeges a jogalkotók részéről a társasházak akadálymentesítését megnehezítő törvényeket megváltoztatni.

Az előadása második részében, dr. Gáti Anikó a társasházak akadálymentesítésének jogszabályi hátterét ismertette. Ezzel kapcsolatosan érdemes említést tenni az alaptörvényről, amely szabályozza a tulajdonhoz való jogot. Ezen felül kitér a méltó lakhatásra, valamint  a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésre is.

A másik fontos jogszabály a Fogyatékossággal élő emberek jogairól, és az esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény. Ez többek között a diszkrimináció tilalmát foglalja magában.

Fontos megemlíteni a Magyar építésről szóló törvényt is, amely rendelkezik a fizikai akadálymentesítésről.

Dr. Gáti Anikó, a prezentációjában kitért az ENSZ által kiadott egyezményre is, amely megfogalmazza az akadálymentes hozzáférhetőség megteremtésének elvét. Ezen felül rendelkezik a személyes mobilitás megvalósításának fontosságáról is. Ezenkívül, a törvény beszél a személyes mobilitás biztosításának szükségességéről, valamint a méltó lakhatásról is.

Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény meghatározza, hogy melyek azok a szervek, amelyek kötelesek betartani az Egyenlő bánásmód elvét. A jogszabály megfogalmazza azt is, hogy a közszolgáltatást nyújtó épületeket akadálymentesíteni kell. Amennyiben ezt az építés során nem valósítják meg, akkor mulasztás történik, ami diszkriminációnak minősül. Az állam, a fent említett jogszabály által kötelezettségeket ró a különféle szervekre is. Közéjük tartoznak a kisebbségi, és a helyi önkormányzatok, az egészségügyi szolgáltatásokat biztosító intézmények, a rendőrség, a múzeumok, és az iskolák.

A törvény külön kitér azokra az esetekre is, amikor nem egy konkrét szerv a kötelezett, hanem egy magánszemély, vagy egy munkáltató. Ezek közül az előre meg nem határozott személyek számára a jogszabály inkább ajánlatot tesz, és nem kötelezi őket az akadálymentesítés megvalósítására. A munkáltatóknak alapesetben nem szükséges az épületeiket akadálymentesíteni. Amennyiben azonban fogyatékossággal élő munkavállalókat vesznek fel, akkor meg kell teremteniük az ahhoz szükséges feltételeket, hogy az adott személyek az állást be tudják tölteni.

Sajnálatos módon, a törvény nem rendelkezik arról, hogy a társasházak  is kötelezettek lennének az akadálymentesítés megvalósítására.

A FOT rendelkezik arról, hogy melyek azok a közszolgáltatást biztosító intézmények, amelyeknek kötelességük biztosítani az egyenlő esélyű hozzáférést. Ezek közé tartoznak az iskolák, az óvodák, és a közlekedési eszközök. Ha a felsorolt közszolgáltatást biztosító intézmények, és eszközök nem felelnek meg a fenti feltételnek, akkor az adott fogyatékossággal élő személy eljárást indíthat az Egyenlő bánásmód hatóságnál.

A magánhasználatú épületek vonatkozásában nem kötelező az akadálymentesítés. Ez alól azonban vannak kivételek. Ezek közé tartoznak azok az önkormányzati épületek, amelyekben magán használati lakások vannak. Ezeknek a létesítményeknek az üzemeltetői szintén kötelezettek az akadálymentesítés megvalósítására. Ha ez nem történik meg, akkor a panaszos az ombutsmanhoz fordulhat.

Fontos még említést tenni arról is, hogy az újonnan épülő társasházak bizonyos feltételekkel szintén kötelezettek az akadálymentesítés megvalósítására.

Az előadása következő részében, a jogász kitért az általa képviselt civil szervezet által benyújtott törvényjavaslatokra. Ennek keretében kifejtette, hogy a MEOSZ, az elmúlt években, az Építészeti törvény vonatkozásában módosító indítványokat nyújtott be. Ezekben javaslatot tett arra, hogy ha a jövőben a régi közhasználatúnak nem minősülő épületeket, vagy egy már meglévő létesítményt felújítanak, akkor  az építés során törekedni kell az egyenlő esélyű hozzáférés, és az akadálymentesítés megvalósítására. Ez azért lehet fontos, mert az Építészeti törvénynek született egy végrehajtási rendelete, amely szabályozza az építési követelményeket. Ebben számos olyan rendelkezés is megtalálható, amelyek a többlakásos társasházak akadálymentesítésére vonatkoznak.

A MEOSZ sok olyan törvénymódosítást nyújtott be a minisztériumhoz, amelyek a már meglévő jogszabályok módosítását célozzák. Ilyenek voltak az Építészeti törvény, valamint a Lakásszövetkezeti és a lakáscélú állami támogatásról szóló rendelet megváltoztatásának szükségessége is.

A törvénymódosítások benyújtása során, a MEOSZ képviselői indítványt tettek arra, hogy a 150 lakást magukban foglaló társasházak esetében legalább egy olyan lakásnak kell lennie, amibe egy mozgássérült ember is be tud költözni.

További javaslat, hogy a többlakásos épületek esetén, akadálymentesnek kell lennie a főbejáratnak, az üzemeltetőnek pedig egy akadálymentes liftet is biztosítania kell a fogyatékossággal élő lakók számára.

Új rendelkezés, hogy a lakás üzemeltetője, a 10 méteres szintkülönbség felett, a jövőben köteles lesz egy akadálymentes felvonó létesítésére. További rendelkezés, hogy a 15 lakást magukban foglaló társasházak esetén egy akadálymentes közösségi teret is biztosítani kell a lakók számára. A jövőben itt szükséges megvalósítani a lakógyűléseket is.

Fontos említést tenni arról is, hogy az Építészeti törvény kimondja, hogy a társasházakban lévő közös tereknek akadálymenteseknek kell lenniük. Ide tartozik a főbejárat, az illemhely, a liftek, és a különböző tárolók is.

A fent felsorolt törvénymódosításokból látszik, hogy jelentős előrelépések történtek az akadálymentesítés területén.

Ezeken felül, a civil szervezet munkatársai segítséget nyújtanak a hozzájuk forduló klienseknek az egyéni ügyek megoldásában. Ilyenkor elsősorban  hatósági ügyekben indítanak eljárást. Amennyiben viszont az adott ügy a bíróság elé kerül, akkor konzultációkat biztosítanak a panaszosok számára. Ennek oka az, hogy a MEOSZ nem képviselhet egyéni ügyfelet egyéni ügyekben. Ezekben a helyzetekben az ügyfeleknek egyéni ügyvédeket kell megkeresni. Fontos, hogy ezekben a perekben nincs ügyvédkényszer, tehát az adott ügyfél egyénileg is eljárhat a különböző ügyekben. A MEOSZ természetesen végig kíséri az eljárás tejes folyamatát.

Dr. Gáti Anikó, a prezentációja utolsó részében, a jogorvoslati lehetőségeket vázolta. Ennek keretében kifejtette, hogy a jogérvényesítést két részre kell bontani.

A már meglévő társasházak esetén, amennyiben még nem valósult meg az akadálymentesítés folyamata, akkor fel kell készíteni az adott társasházat az akadálymentesítésre. Ennek első lépéseként érdemes felkeresni egy rehabilitációs szakmérnököt, aki megtervezi az akadálymentesítés folyamatát. Ezzel párhuzamosan, a kliensek felvehetik a kapcsolatot a MEOSZ jogászaival, akik a fent említett folyamat jogi hátterét ismertetik az ügyféllel.

Ezután, a mozgássérült személy kezdeményezheti az akadálymentesítés folyamatának a közgyűlés napirendjére való felvételét. Ha ezt a közös képviselő megtagadja, akkor az adott személy aláírásgyűjtést indítványozhat a fenti folyamat megindítása céljából. Az akadálymentesítés napirendre vételéhez, a lakótársak 10%-ának aláírása szükséges. Amennyiben a közgyűlésen egy elutasító határozat születik, akkor a panaszosnak 60 napja van a dokumentum megtámadására.

Ha a társasházban egy olyan létesítmény van, amely nem akadálymentes, akkor szintén a közös képviselőnél kell kezdeményezni az adott létesítmény lebontását. Ha ez nem történik meg, akkor az illetékes Építésügyi hatóságnál kell indítványozni a létesítmény lebontását. Ekkor az adott hatóság környezettanulmányt végez a társasházban, és, amennyiben igazoltnak látja a benyújtott indítványban szereplő tényeket, akkor kezdeményezi az adott létesítmény lebontását.

Az új építésű társasházak esetében a 2024. január elsején kiadott jogszabály az irányadó. A törvényben olyan garanciális szabályok kerültek bevezetésre, amelyek a társasházak akadálymentesítésére is vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy amikor megépül egy új társasház, akkor az Építésügyi hatóságnak, az engedélyezési eljárás során vizsgálnia kell azt, hogy az adott épület megfelel e a kötelező akadálymentességi feltételeknek. Ha a fenti feltétel nem teljesül, akkor a hatóság elutasítja az üzemeltetésre szóló engedélykiadását.

Ha a fenti körülmények nem teljesülnek, és az Építésügyi hatóság ennek ellenére mégis engedélyezi a társasház üzemeltetését, akkor is van a panaszos számára jogorvoslati lehetőség. Ebben az esetben az illetékes Építésügyi hatósághoz lehet fordulni a problémával. Ekkor általában sor kerül a létesítmény átalakítására.

A prezentáció végén, a résztvevők feltehették az elhangzottakkal kapcsolatosan felmerült kérdéseiket dr. Gáti Anikó jogásznak, majd Bánki Péter moderátor lezárta a beszélgetést.

Pillmann Tünde

Várgesztes, 2025. november 26.