Együtt a jövőnkért május – Hogyan készüljünk az egyetemre?

Együtt a jövőnkért május – Hogyan készüljünk az egyetemre?

2026. május 13-án, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének szervezésében, lezajlott az Együtt a jövőnkért című konferencia-sorozat májusi alkalma, ahol az elemi rehabilitáció témakörét járták körül a résztvevők. Az eseményt a Google meet nevet viselő kommunikációs platform meetingekre optimalizált felületén valósították meg, 16 fő részvételével.

A rendezvényt Puskás Anett, az MVGYOSZ ifjúsági referense nyitotta meg, aki az expozéjában köszöntötte a résztvevőket, majd ismertette a konferencia rövid programját. Ezt követően kifejtette, hogy az MVGYOSZ arra kéri a tagegyesületek munkatársait, hogy igyekezzenek arra ösztönözni a sorstársakat, hogy vegyék igénybe a régiójukban működő elemi rehabilitációs központok által biztosított szolgáltatásokat, mert ezek elengedhetetlenek az önálló életvitel megteremtéséhez.

Végül, Puskás Anett tájékoztatta a meetingen megjelent látássérült embereket arról, hogy az eseményről kép, és hangfelvétel is készül, az értekezlettel kapcsolatos dokumentációk elkészítése érdekében.

Ezután, az ifjúsági referens átadta a szót a program első előadójának, Faragó Juditnak, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai karának egyik hallgatójának, aki a prezentációjában az elemi rehabilitáció igénybevételének legfontosabb feltételeit ismertette. Ennek keretében kifejtette, hogy az elemi rehabilitáció Magyarországon 1978. óta vehető igénybe. A szolgáltatás a Vakok Állami Intézetének aktív közreműködésével épült ki.

Az elemi rehabilitációt azok a 16. életévüket betöltött látássérült emberek vehetik igénybe, akik a fogyatékossággal élő emberek jogairól, és az esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján látássérültnek minősülnek. Az elemi rehabilitáció egy olyan komplex folyamat, amely az azt igénybe vevő kliensek egyéni igényeinek figyelembevételével megy végbe. A szolgáltatás térítésmentesen vehető igénybe minden Magyarországon élő látássérült ember számára, egy, a jogszabály által meghatározott 300 órás időkeretben. Az elemi rehabilitáció komoly segítséget jelent a társadalomba való beilleszkedésben, és az önálló életvitel megteremtésében is meghatározó. A komplex elemi rehabilitáció általában az orvosi rehabilitációval indul, és fogaskerék szerűen illeszkedik bele az elemi rehabilitációs folyamatba.

A fent említett szolgáltatást jelenleg három féle formában vehetjük igénybe. Ezek közé a csoportok közé tartozik a bentlakásos, az ambuláns, és az otthon tanítás is. A folyamat első része a személyes kapcsolatfelvétel. Ennek keretében, a kliens telefonon, vagy egy elektronikus levél formájában felveszi a kapcsolatot a lakóhelye szerint illetékes rehabilitációs központtal, és jelzi a folyamatban való részvételénekszándékát. Ezt egy komplex állapotfelmérés követi, amelyben a gyógypedagógiai, az orvosi, és a szociális állapotfelmérés is benne foglaltatik. Ha a kliens rendelkezik mérhető látásteljesítménnyel, akkor egy funkcionális látásvizsgálat is zajlik. Ezek a felmérések általában 1,5, 2 órás időtartamban valósulnak meg a rehabilitációs központokban.

Ezeket egy szerződéskötés követi, amely rögzíti azokat a célokat, amelyeket a kliens, és a szolgáltatást nyújtó rehabilitációs központ munkatársai közösen határoznak meg.

A komplex rehabilitációs folyamat ideje alatt igénybe vehető modulok az alábbiak: tájékozódás, és közlekedés megtanulása, látástréning, mindennapos tevékenységek, és életvitelt segítő eszközök elsajátítása, tapintható írás, és olvasás rendszerek megtanulása, kommunikációs, és számítástechnikai eszközök elsajátítása, szociális munka, és pszichológiai tanácsadás, valamint  sérülésspecifikus állapotfelmérés, és módszertani tanácsadás. Ez utóbbi lehetőség kizárólag az agyi eredetű látássérülés esetén kerül szóba.

A látástréning ideje alatt általában olyan technikákat tanítanak meg a kliens számára a szakemberek, amelyek nagyban elősegítik a megmaradt funkcionális látás tudatos kihasználását. A modul során, a kliensnek lehetősége nyílik kipróbálni, és elsajátítani azoknak az optikai segédeszközöknek a használatát is, amelyek jelentősen megkönnyítik a mindennapi életét.

A tájékozódás, és közlekedés modul keretében a látássérült személy elsajátíthatja az önálló, és biztonságos közlekedéshez elengedhetetlen módszereket, úgy mint a hosszú fehérbottal való közlekedés praktikáit, és, funkcionális látásmaradvány esetén, a vizuális funkciók fejlesztése is megvalósul. A modul, a fentiek mellett magában foglalja az útvonalak elsajátítását is.

A mindennapos tevékenységek, és az életvitelt segítő eszközök elsajátítása az önállósághoz elengedhetetlen feladatok megtanulását jelenti. Ezek közé tartozik sok más mellett a háztartásvezetés, az önálló ügyintézés, valamint az ehhez szükséges eszközök használatának megismerése is.

A kommunikációs, és a számítástechnikai eszközök elsajátítása nevet viselő modul keretében a kliensek képzett informatikusok segítségével tanulhatják meg a speciális szoftverek alkalmazásának lehetőségeit. Ezek az applikációk a képernyőolvasó, és nagyító szoftverek kezelését jelentik. Fontos tudni, hogy a modul nemcsupán a speciális szoftverek, és a számítógép használatának megtanulását foglalja magában, hanem a vak, és a gyengénlátó emberek számára rendelkezésre álló okoseszközök használatát is jelenti.

A tapintható írás, és olvasás-rendszerek elnevezésű modul, értelem szerűen a tapintható írás-rendszerek elsajátítását foglalja magában. Ezek közül a leg ismertebb a Louis Braille francia tudós által kifejlesztett Braille-írás, valamint az úgynevezett Mohn írás is. Ezek megtanítását a rehabilitációs központokban dolgozó gyógypedagógusok végzik.

A szociális tanácsadást a szociális munkás végzi. Feladatai közé tartozik a tanácsadás, az elérhető támogatásokkal kapcsolatos ügyintézésben való segítségnyújtás, az életvezetési tanácsadás, és a segítő beszélgetések megtartása.

A pszichológiai tanácsadás részét képezi a látás elvesztése okán fellépő krízishelyzet megoldásában való segítségnyújtás, a pszichológiában alkalmazott módszerek bevonásával. Ezek a konzultációk egyéni, és csoportos formában is megvalósulhatnak. A lehetőségekről érdemes tájékozódni a rehabilitációs központok elérhetőségein, amelyek elolvashatóak a Jövő kilátásai honlapon, az alábbi linkre kattintva: https://jovokilatasai.mvgyosz.hu/

Az elemi rehabilitációval kapcsolatos további információk olvashatók az alábbi linken keresztül: https://jovokilatasai.mvgyosz.hu/2022/09/28/elemi-rehabilitacio-a-gyakorlatban/

Az előadó, a prezentációjában külön kitért a felsőfokú oktatásban résztvevő hallgatók számára nyújtott szolgáltatásokra. Faragó Judit, ezzel kapcsolatban megismételte a Puskás Anett nyitóbeszédében elhangzottakat, mi szerint, az MVGYOSZ tagegyesületeinek arra kell ösztönözniük a sorstársakat, hogy aktívan vegyenek részt az elemi rehabilitációs folyamatban. Ez különösen igaz az egyetemi tanulmányokat folytató látássérült hallgatókra. Véleménye szerint ugyanis ez a tény nagyban elősegíti az önálló életvitel megteremtését.

Az Erasmus plusz nevet viselő program az éplátású fiatalok mellett a vak, és a gyengénlátó hallgatók részére is biztosít különféle szolgáltatásokat. Ezek két fő csoportba sorolhatók.

Az első az esélyegyenlőség biztosítása, amely egy kiegészítő támogatásként képzelhető el. Ez a juttatás egy fix összegben nyújtható, rövid, és hosszú távon egyaránt. Az ellátás rövid távú formája egy havi 100, vagy 150 eurós összegben nyújtható támogatás. Hosszú távon 200, és 250 euró közötti összeget lehet folyósítani az adott fiatal részére.

Az Erasmus plusz programon belül Létezik egy olyan támogatás is, amely a felsőoktatáshoz kapcsolódó többletköltségek fedezésében nyújthat komoly segítséget. Ennek pontos összegét a Tempus Közalapítvány határozza meg. Az ellátás igénybevételének legfontosabb feltétele egy orvosi igazolás kiállítása, valamint egy költségbecslés lebonyolítása.

A támogatások másik formái az adott egyetemi városokban megvalósított helyi szolgáltatásokat jelentik. Ezek közé tartozik a kampuszok megközelíthetőségének előmozdítása, valamint az egyetemi informatikai szoftverek akadálymentesítése is.

A fent említett szolgáltatásokkal kapcsolatosan további információk olvashatóak a www.erasmusplusz.hu, és a www.tka.hu honlapokon.

A konferencia második előadását Soltész-Kopácsi Enikő, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának egyik hallgatója tartotta meg, aki az elemi rehabilitáció Európai Uniós helyzetébe nyújtott egy rövid betekintést. Ebben külön kiemelte az Európai Uniónak a fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló egyezményét, amely egy 2006-ban elfogadott emberjogi szerződés. A fent említett intézmény, a már említett jogszabály megalkotásával jelentősen hozzájárult a fogyatékossággal élő emberek önrendelkezésének előremozdításához. A jogszabállyal kapcsolatosan érdemes tudni azt is, hogy a törvényben még vannak jogharmonizációs szükségletek, ennek ellenére fontos kiemelni azt, hogy a rendelet 16. cikkelyében rögzítésre került az az elv, hogy minden tagállamnak hatékony intézkedéseket kell meghoznia annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek fenntarthassák az önálló életvitelt, ezen felül meg kell valósítani a teljes körű társadalmi beilleszkedést is.

Ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt kell fektetni az akadálymentesség megvalósítására, és a munka világában, valamint az inkluzív oktatásban való részvétel megvalósítására  is. Ennek az adott személy életének lehető leg korábbi szakaszában kell megvalósulnia. A fenti elveknek a fogyatékossággal élő emberek speciális igényeinek figyelembevételével kell bevezetésre kerülniük.

Az is lényeges, hogy a rehabilitációs központoknak az adott személy lakóhelyéhez legközelebb kell megépülniük. Ezt a jogalkotók egy keretrendszerben képzelik el. A fenti bekezdésekben taglalt egyezmény bevezetése a tagállamokban eltérő időpontban zajlik le. Ennek köszönhető az a tény, hogy az Európai Unióban nincs egységes rehabilitációs modell.

Soltész-Kopácsi Enikő, az előadásában külön kitért az Európai Vakok Szövetsége által végzett érdekvédelmi tevékenységre. A fent említett civil szervezet részéről ugyanis a korábbi években kiadásra került egy dokumentum, amely a rehabilitációs szolgáltatásoknak egy alapvető keretrendszert adott. A tanulmány megszületését egy közel 40 országra kiterjedő felmérés előzte meg, amiben a kutatók azt találták, hogy az Európai Uniós országok egyharmadában nem állnak rendelkezésre a látássérült emberek részére egyéni szolgáltatások. A rehabilitációs szükségletek kiépítése eleinte kizárólag a vak emberekre korlátozódott. Ez azt eredményezte, hogy a későbbi években, a fenti szervezeten belül létrejött egy tagozat, amely a gyengénlátó személyek érdekképviseletét látta el. Ekkor történt meg a fent említett dokumentumnak a gyengénlátó emberek részére történő kiterjesztése. Ez a tanulmány kimondja, hogy az elemi rehabilitációban való részvétel alapjog. Ez a jog az ENSZ által kiadott egyezményen alapul. A törvény kimondja, hogy az elemi rehabilitációnak az egyéni készségek, és képességek figyelembevételével kell megvalósulnia. A rehabilitációs folyamatot nemcsupán a látás mértéke, hanem más orvosi tényezők is meghatározzák. Ilyenek többek között a fényadaptáció, az úgynevezett tükröződés érzékenység, a színlátás, az olvasáshoz szükséges nagyítás foka, a közeli, és a távoli látásélesség, a kettőslátás vizsgálat megállapításai, a fúziós látásvizsgálat, a torzlátás vizsgálat, a rosszabbik szem dominanciájának vizsgálata, és az olvasás minősége is.

Általánosságban elmondható, hogy az elemi rehabilitáció ideje alatt biztosított szolgáltatások folyamat jellegűek, tehát egyfajta strukturált folyamatról beszélhetünk. Amennyiben a szolgáltatás jól van megtervezve, akkor ez a program eredményorientált lesz. Fontos, hogy az elemi rehabilitációt igénybe vevő személy, és az azt biztosító intézmény munkatársai célokat tűzzenek ki maguk elé, és igyekezzenek azokat megvalósítani. Ezeknek az önálló élet megteremtéséhez kell kapcsolódniuk.

Az elemi rehabilitációs folyamatnak elemi részét képezi az interdiszciplináris megközelítés. A központokban ugyanis egy szakmai team dolgozik, aminek a tagja egy pszichológus, egy gyógypedagógus, és egy szociális munkás is.

A költségek vonatkozásában érdemes megjegyezni, hogy a jogszabály rögzíti azt az alapelvet is, hogy az anyagi akadályok miatt senkit nem lehet kizárni az elemi rehabilitáció folyamatából. Ezért annak megfizethetőnek kell lennie minden uniós tagállamban. Ezen felül, lényeges a rehabilitációs központok elérhetőségeinek promotálása annak érdekében, hogy minél több ember számára valósulhasson meg az önálló életvitel megteremtésének lehetősége. Ebbe érdemes bevonni a szemészorvosokat is, hogy el tudják irányítani a hozzájuk forduló vak, és gyengénlátó személyeket, és a hozzátartozóikat a megfelelő helyre. A különböző látásproblémák megelőzésében nagy hangsúlyt kap a prevenció is.

Az Európai Vakok Szövetségének tagja az MVGYOSZ is, amely elkötelezetten munkálkodik a fenti bekezdésekben felsorolt elvek hazai alkalmazásán.

Az előadó, a prezentációja következő részében külön kiemelte a különböző európai országokban tapasztalható, az elemi rehabilitációt érintő fontos különbségekre. Míg Magyarországon jogszabály rögzíti a személyre szabott órakeretet, addig a külföldi országokban ennek nincs meghatározott mértéke. Hazánkban a jogszabály határozza meg a rehabilitációs modulokat, ezen felül, a szolgáltatás a kliens lakóhelyétől függetlenül is igénybe vehető. A külföldi országokban egyénre szabott eseti, vagy folyamatos rehabilitációs szolgáltatásokat vehetnek igénybe a látássérült emberek. Ezeket különböző csomagok formájában biztosítják a rehabilitációs központok. Ezzel kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy ezekben az országokban nem szolgáltatási modulokról beszélhetünk, hanem a központok által készített szakmai leírásokban foglalt elvekről. Ezért a szolgáltatási elemeket csak a funkcionalitás megvalósulásának kérdésében lehet összehasonlítani.

Soltész-Kopácsi Enikő, a prezentációjában három Európai Uniós országot hozott fel példaként. Elsőként említette az Egyesült Királyságot, ahol a felnőtt szociális Központok által kiadott állásfoglalás az irányadó. Ez a dokumentum kimondja, hogy a látásrehabilitáció egy alapvető szolgáltatás. Ez jelentős befolyást gyakorol a rehabilitációs rendszer működésére. A szolgáltatások mögött egy egységes szakmai keretrendszer húzódik meg.

Az ottani szociális törvény 2014-ben került módosításra. A jogszabály legfontosabb fókusza a felnőtt szociális ellátás megszervezésének kérdéskörére épül. A jogszabály kimondja, hogy a helyi önkormányzatoknak a feladata az egyéni szükségletek felmérése, és a szociális szolgáltatások megszervezése. Ezen felül ők felelnek a felmerült problémák kialakulásának megelőzéséért, azaz a prevencióért is. Ezáltal igyekeznek csökkenteni a később felbukkanó nehézségeket, és válaszolni a felmerülő igényekre is. Az elemi rehabilitációs folyamat az Egyesült királyságban addig tart, amig el nem érik a szerződéskötéskor kitűzött célokat. Ezek megvalósításában a pszichés, és a szociális modellt veszik alapul. Ebben komoly szerepet kap a kliens családjának edukációja. Ezáltal a szakemberek igyekeznek a gondozási terhet csökkenteni, ami úgy valósul meg, hogy a rehabilitációs központok közvetett pszichés támogatást nyújtanak a családok részére. A preventív szolgáltatás során a rehabilitációt megelőzően felmérik annak jogosultságát az adott személy vonatkozásában. Ez arra a logikára épül, hogy az úgynevezett látásrehabilitációt nemcsupán abban az esetben biztosítják, ha valaki súlyos fokban látássérült, hanem megelőző jelleggel is igyekeznek azt biztosítani. Az Egyesült királyságban alkalmazott modell szerint a látásrehabilitáció nem költség, hanem befektetés. Az alapelv az, hogy a látásrehabilitáció többet nyújt, mint amennyit felemészt.

Az előadásban felhozott második példa Svédország volt. A fent említett országra egy decentralizált modell jellemző. Svédországban, az elemi rehabilitáció vonatkozásában 21 modellt alkalmaznak. A szervezeti működtetés, a Magyar gyakorlathoz hasonlóan régiós szinten működik. A tapasztalatok szerint, a kidolgozott modellek gyakorlati megvalósításában régiónként eltérő elveket alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy az adott régiók maguk dönthetik el, hogy az elemi rehabilitáció keretében milyen szolgáltatásokat biztosítanak a kliensek részére. Ez az adott központ kapacitásának függvényében valósulhat meg. Az ottani szociális törvény nem fogalmaz meg egységes rehabilitációs elveket, hanem a helyi, bevált gyakorlatot alkalmazzák a szakemberek. A rehabilitáció, és az ahhoz való hozzáférés általában a kliens lakóhelyének függvénye.

Az Egyesült királysághoz hasonlóan, Svédországban is addig tart a rehabilitációs folyamat, amig a kliens, és a szakemberek a kitűzött célokat el nem érik. A szolgáltatás igénybevételének elengedhetetlen feltétele egy szemészorvosi szakvélemény megléte. A szakrendelésen egyfajta vizitdíjat kell megfizetni. Ennek egy jogszabályban meghatározott maximális összege van. Ha ezt az összeget az adott személy meghaladja, akkor az ellátás számára térítésmentes. A vizitdíj összege 1750 svéd korona. A fenti összeg megfizetésének kötelezettsége igaz az önálló életvitel megteremtéséhez elengedhetetlen segédeszközök megvásárlására is.

Svédországban, az elemi rehabilitáció egy egészségügyi rendszerbe van integrálva. A rendszer hátránya az, hogy nem proaktív, és egységes, mint a brit modell.

A prezentációban felhozott harmadik példa Németország volt. Ezzel kapcsolatosan fontos tudni, hogy a német modell több egyéni alrendszerből épül fel. Az elemi rehabilitációt számos különböző törvény szabályozza. A rehabilitáció a magyar gyakorlathoz hasonlóan zajlik. Ebben kiemelt hangsúlyt kap a funkcionális látásvizsgálat. Lényeges a meglévőegyéni készségek, és a képességek fejlesztése is.

A folyamat fontos részét képezi az egyénitanácsadás. Az edukáció első lépcsőjeként a szakemberek felmérik a kliens maradék látását. Ezt követően kitűzik azokat a célokat, amelyeket el szeretnének érni az elemi rehabilitáció során.

A Svéd modellhez hasonlóan, a rehabilitáció előfeltétele a szemészorvosi szakvélemény megléte. A fent említett szakorvos felel az életvitelt megkönnyítő segédeszközök felírásáért is.

Németországban komoly problémát jelent a látássérüléssel kapcsolatos információ hiány. Ez abban nyilvánul meg, hogy a vak, és a gyengénlátó emberek sok esetben nem értesülnek a lakóhelyükön elérhető rehabilitációs központok meglétéről, és azok elérhetőségeiről sem kapnak érdemi tájékoztatást. Általánosságban elmondható, hogy a kliensek a különböző rendszerek között mozognak. Ilyenek lehetnek az egészségügyi, a civil szféra, és a szociális rendszer. A fent felsorolt rendszerekben dolgozó szakemberek biztosítják az integráció lehetőségét. Ez a tréningek, és a szociális tanácsadások megtartásában nyilvánul meg. A rehabilitációs folyamat egy meghatározott térítési díj ellenében vehető igénybe. Ez az összeg az adott személy jövedelmének 2%-át jelenti.

A három ország vonatkozásában tehát elmondható, hogy az elemi rehabilitáció megszervezése egy önálló logika mentén valósul meg.

A meeting harmadik, egyben utolsó előadását Fekete Csilla, a Vakok Állami Intézetének egyik munkatársa tartotta, aki a fent említett létesítmény által idén nyáron elindítandó 6 hetes intenzív bentlakásos tanfolyammal kapcsolatos legfontosabb információkat ismertette.

Az előadása első részében, Fekete Csilla elmondta, hogy az intézmény fenntartója a tavalyi esztendőben megszüntette a szolgáltatás térítésmentes formáját.

A Vakok Állami Intézetében jelenleg egy évben 4 intenzív bentlakásos tanfolyamon lehet részt venni. Az idén nyáron induló tanfolyam 6 hetes időintervallumban valósul majd meg. Ide a szakemberek elsősorban olyan látássérült diákokat várnak, akik először szakadnak el az otthonuktól, és mennek kollégiumba a felsőfokú tanulmányaik megkezdésekor. A tanfolyam ideje alatt a fiataloknak lehetőségük lesz az informatikai, és a kommunikációs segédeszközök használatának elsajátítására, és a tájékozódás közlekedés, valamint a mindennapos tevékenységek praktikáinak megtanulására is. A tanfolyam keretében fogadható emberek számát 15 főben maximalizálták. A kliensek elhelyezése három ágyas szobákban történik majd. Az órák hétfőtől péntekig lesznek megtartva, órarend szerűen. A tervek szerint, a hét végét otthon tölthetik majd a fiatalok. A tanfolyam elsődleges célja a mindennapos tevékenységek, és a tájékozódás közlekedés készség szintű elsajátításának biztosítása lesz. A tanfolyam július 27-től szeptember negyedikéig tart. A szolgáltatás egy 4500 forintos térítési díj ellenében vehető igénybe.

A tanfolyamon való részvétel legfontosabb feltétele a jelentkezéshez elengedhetetlen adatlaphiánytalan kitöltése, és a különböző orvosi leletek beszerzése.

A rehabilitációt egy nyitó, és egy záró alkalom foglalja keretbe.

A nyitó alkalmon, az iskolai évnyitóhoz hasonlóan, a szakemberek elmondják a kliensek számára a tanfolyammal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. A záró alkalmon értelem szerűen lezárják a folyamatot, és számba veszik az elért célokat.

A tanfolyamra való jelentkezést a Vakok Állami Intézetének Klienskoordinációs irodáján keresztül lehet megtenni, aminek az elérhetőségei az alábbiak:

Telefon: +3618729572.

E-mail cím: kliens.koordinacios.iroda@vakokintezete.hu.

A konferenciát követően, a résztvevők feltehették az elhangzottakkal kapcsolatosan felmerült kérdéseiket az előadóknak, majd Puskás Anett ifjúsági referens lezárta a programot.

Pillmann Tünde

Várgesztes, 2026. május 13.