Hogyan építsünk akadálymentes társadalmat on-line konferencia

 Hogyan építsünk akadálymentes társadalmat on-line konferencia

 2026. május 27-én, a Kézenfogva Alapítvány szervezésében, lezajlott a Hogyan építsünk akadálymentes társadalmat című on-line konferencia. A meetinget a Zoom nevet viselő kommunikációs platformon keresztül valósították meg, a Visegrádi alap támogatásával. A programon közel 80 fő vett részt.

Mivel az esemény angol, szlovák, és macedón nyelven zajlott, ezért a résztvevők számára a rendezvény ideje alatt egy tolmács segítette a konferencia követését.

A meetinget Ruzhica Stojanovska, az Észak-Macedóniában működő Equality NGO egyik munkatársa nyitotta meg, aki tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy az értekezletről kép, és hangfelvétel is készül, a projektzáró rendezvénydokumentálása céljából.

Ezt követően, Ruzhica Stojanovska, az ID CITIZEN nevet viselő projekt létrejöttének körülményeit ismertette. Ennek keretében elmondta, hogy a tender legfontosabb célja az volt, hogy elősegítsék a fogyatékossággal élő emberek számára az épített környezethez, és a közszolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférés lehetőségét. A szervezők elsődleges célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a fent említett csoport problémáira, és azokra megnyugtató megoldásokat találjanak. Ezen felül olyan fontos irányelveket is ajánlottak a kormányzati szervek részére, amelyek nagyban elősegítik a fogyatékossággal élő emberek számára az önálló életvitel megteremtésének lehetőségét.

Ezután Olgert-Michael Peter, a projekt egyik menedzsere vette át a szót, aki az egyik kiemelkedő finanszírozónak, a Visegrádi alapnak a képviseletét látta el a konferencia ideje alatt. Ennek keretében kifejtette, hogy a Visegrádi alap az egyetlen olyan szervezet, aminek a szerepe az, hogy regionális együttműködést alakítson ki a visegrádi országokban működő kormányzati szervek, és a civil szervezetek között. Az intézmény lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők megosszák a tapasztalataikat a különböző projektekben dolgozó szakemberekkel.

Ezáltal komoly figyelmet tudnak fordítani a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítására.

Az expozét követően, megkezdődtek a színvonalas prezentációk. Az első előadást Pordán Ákos, a Kézenfogva Alapítvány egyik munkatársa tartotta meg, aki a projekt tevékenységeit, és a legfontosabb eredményeit mutatta be. A projektben Észak-Macedónia, Szlovákia, Magyarország, és Lengyelország vett részt. A tender legfontosabb célja az akadálymentes hozzáférhetőség, és az inklúzió maradéktalan megvalósulási lehetőségeinek kidolgozása volt. A résztvevők, a projekt ideje alatt azt tapasztalták, hogy minden ország azonos problémákkal küzd. E mellett levonták azt a konklúziót is, hogy az általuk kitűzött célokat a kormányzati szervek a jog eszközeivel támogatják, de ezek a hétköznapi gyakorlatban még nem valósulnak meg. A különböző országokban ugyanis nem valósul meg maradéktalanul a fizikai, és az infokommunikációs akadálymentesség. A tender sok kulcstevékenységre összpontosított, ám azokat nem különítették el a szervezők, hanem egy logikai rendszerbe fűzték őket.

A résztvevők, a projekt két éve alatt Varsóban, és Pozsonyban tettek látogatást, és a fent említett városokban felmérték az akadálymentesség megvalósulásának lehetőségeit. Ezidő alatt, a szervezők találkoztak a kormányzatok képviselőivel, az egyetemek oktatóival, és a civil szervezetek szakembereivel is, ezáltal átfogó képet kaptak az akadálymentes hozzáférhetőség témakörét illetően. Ezen felül mélyebb képet kaptak a fenti cél megvalósíthatóságának lehetőségeiről is.

A projekt keretében, a szervezők összehozták az akadálymentesség gyakorlati megvalósításán dolgozó szakembereket, és átbeszélték velük azokat a jó gyakorlatokat, amelyeket alkalmaznak a mindennapok során. Ezen felül elemezték a felmerülő problémákat is, és megpróbáltak megnyugtató megoldásokat találni azokra .

A szervezők úgy látják, hogy az akadálymentes megközelíthetőség  mindenkinek a közös felelőssége. Fontos, hogy ezt az alapelvet az egész társadalomban elterjesszük. Ebben komoly segítséget nyújthatnak a civil szervezetek képviselői.

A szervezők, a projekt ideje alatt egy, a fenti cél megvalósításához szükséges irányelv gyűjteményt adtak ki, amiben az egész tender ideje alatt szerzett tapasztalatokat rögzítik. A dokumentumban konkrét, és könnyen átadható megoldásokat kívánnak felkínálni a kormányzati szerveknek.

Az akadálymentes megközelíthetőség kérdésköre három dimenzió köré épül. Az első a gyakorlati tapasztalat, a második az úgynevezett irányelv szintű elemzés, a harmadik pedig a nemzetközi együttműködés lehetőségeinek vizsgálata. Ezeknek a dimenzióknak az összessége biztosítja azt, hogy megfelelő eredményeket érjünk el az akadálymentesség elérése érdekében.

Fontos a koordináció, a szerzett tudás megosztása, valamint a szervezeti változtatások bevezetése is.

A prezentációja következő részében, Pordán Ákosa tender megvalósításának ideje alatt elért eredményeket ismertette. Ennek keretében elmondta, hogy az akadálymentesség megvalósítása túlmutat az  egyének tevékenységein. Fontos, hogy a szakemberek, a tevékenységeik során rendszer szintű megközelítést adjanak az akadálymentesítés megvalósításának. Ehhez nemcsak elvi elemzés szükséges, hanem az elemzés eredményeinek gyakorlati megvalósítására is nagy hangsúlyt kell fektetni. A fenti bekezdésben említett tanulmány fontos gyakorlati módszereket kínál az önkormányzatok számára ahhoz, hogy miként tudnak megfogható eredményeket elérni az akadálymentes megközelíthetőség elérése érdekében. A szervezők arra igyekeznek ösztönözni az illetékes szerveket, hogy a fent említett dokumentumban megfogalmazott javaslatokat beillesszék a mindennapi gyakorlatba. Ehhez a Kelet-Európai országok által alkalmazott jógyakorlatokat gyűjtötték össze, és átültették azokat egydokumentumba.

Fontos szerep jut a civil szervezetek képviselőinek, akik arra ösztönzik a kormányzatokat, hogy azok átültessék a gyakorlatokat a mindennapi alkalmazásba.

Az is lényeges, hogy az egyes szektorok együttműködjenek az akadálymentes megközelíthetőség elérése érdekében. Ezért, a projekt résztvevői szoros kapcsolatokat alakítottak ki a kormányzati szervek, a szakértők, valamint a civil szervezetek között. Ezen felül megállapították azt is,

hogy nem lehet oly módon javítani a hozzáférhetőséget, hogy közben kizárólag egy szereplőre összpontosítunk. E helyett közös összefogásra van szükség a szereplők között. A hozzáférhetőség nem egy technikai probléma, hanem a demokratikus kormányzatról, és az önállóságról szóló irányelv. A hozzáférhetőség a mindennapi politikának a részét kell képeznie, nem pedig egy opcionálisan választható lehetőségnek kell lennie. Az elsődleges cél az, hogy olyan rendszerszintű megoldásokat kínáljanak a politikai szereplők részére, amelyeket meg lehet valósítani.

Ezt követően, , Pordán Ákos a Varsóban tett látogatás tapasztalatairól mesélt a résztvevőknek. Ennek ideje alatt azt találták, hogy Lengyelországban az akadálymentes megközelíthetőség egy erős, és többszintű rendszer köré épült. A hozzáférés egyre inkább a mindennapi állami politika részét képezi. A látogatás ideje alatt komolyegyüttműködés épült ki az önkormányzatok, és az egyéb szereplők között. Varsóban egy dedikált finanszírozási forma alakult ki, ami számos lehetőséget kínál a kormányzati, a szolgáltatói szektor, és a munkaadók részére az akadálymentes megközelíthetőség megteremtéséhez. Az érdekvédelmet az országban működő civil szervezetek látják el. Ezek az intézmények nemcsupán tanácsokat adnak, hanem minősítési rendszerket dolgoznak ki a fenti cél megvalósításának értékelésére.

Komoly problémát jelent viszont az a tény, hogy az irányelvek nem egységesek, hanem az ország régióiban eltérő gyakorlatokat alkalmaznak a szakemberek. Az akadálymentes megközelíthetőség megvalósítása nem konzisztens, noha a jogszabályok egyenlő feltételeket biztosítanak. Nemcsupán a definíciók a fontosak az egyes kérdések megválaszolásában, hanem a rendszerszintű működés is komoly hangsúlyt kap.

Az előadó, a prezentációja következő részében, a Pozsonyban szerzett tapasztalatokat mutatta be. Szlovákiában a jogszabályi, és nem a rendszer szintű megközelítés a fontos. Az építési jog területén már életbe léptek komoly változások. A tervezés, és az engedélyezés témakörében már láttak előrelépést a szervezők. Szlovákia, a mindennapi politika terén igyekszik az európai irányelveket átvenni, ez lehetőséget kínál arra, hogy a hozzáférhetőség területén is egy egységes rendszer alakuljon ki. Sokszor vannak különbségek az elméleti, és a gyakorlati megvalósítás között. A tervezés területén a szakemberek részéről felmerülnek különböző problémák a hozzáférhetőség megvalósításában. Szlovákiában, a hozzáférhetőség nem egy minimum technikai követelmény, hanem az elméleten van a nagyobb hangsúly, így ezek az elvek sok esetben nem kerülnek át a gyakorlati megvalósításba.

Mindkét országban számos kihívást tapasztalnak a szakemberek. Ezáltal egyre inkább nő az elméleti, és a gyakorlati megvalósítás közti szakadék.

A szervezők, az útjuk során azt tapasztalták, hogy az úgynevezett monitoring, és a végrehajtási rendszerek nincsenek összhangban egymással, Ezért ezekben a szakembereknek számos kihívással kell megküzdeniük. Varsóban, és Pozsonyban is egy széttöredezett felelősségi rendszer áll fenn, ezáltal egy sok résztvevős folyamatról van szó, aminek a tagjai  nehezen működnek együtt a mindennapokban. A fogyatékossággal élő embereknek a társadalomban való részvétele nincs maradéktalanul biztosítva.

A szervezők, a fentiek figyelembe vételével azt a konklúziót vonták le, hogy a hozzáférhetőség egy megvalósítható folyamat, ehhez azonban arra van szükség, hogy minden érintett jelen legyen az akadálymentes megközelíthetőség megvalósításában.

A program következő szakaszában a tanulmányút résztvevői mondták el a projekttel kapcsolatos észrevételeiket. Elsőként Ruzhica Stojanovska ismertette a tenderrel kapcsolatos tapasztalatait. Ennek keretében kifejtette, hogy az utazás ideje alatt megértette, hogy az akadálymentes megközelíthetőség több annál, mint hogy beépítünk egy rámpát a járdába. Ez egy rendszerszintű folyamat, ahol a szereplőknek együtt kell működni a kivitelezés teljes ideje alatt. A fent említett művelet az adott épület megtervezésétől annak üzembe helyezéséig tart. Véleménye szerint a szakemberek egyre inkább odafigyelnek arra, hogy milyen gyakorlati módszereket kell megvalósítani ahhoz, hogy a hozzáférhetőség maradéktalanul beépüljön a mindennapi gyakorlatba. Ennek érdekében elő kell segíteni a szervezeti, és a kormányzati intervenció megvalósítását. Ez ugyanis szoros kapcsolatot alakít ki a résztvevők között, ezáltal nemcsupán egy elszigetelt kezdeményezésről beszélhetünk majd, hanem, a meeting szervezőinek reményei szerint, a többi ország is követi majd a projekt példáját.

A fent felsoroltak mellett fontos az inkluzív tervezés is. Az utazás során, a résztvevők azt tapasztalták, hogy a Közép-Keleteurópai országokban, a kormányzatok részéről immár egyre többen felismerik ennek szükségességét. Az egyetemeken a tanszékeken tett látogatásuk ideje alatt sikerült az inkluzív szemléletet elterjeszteni az oktatók között. A projekt szervezői úgy látják, hogy a kormányzati szervekkel, és a civil szervezetek képviselőivel folytatott megbeszéléseik eredményesek voltak, mivel az akadálymentes megközelíthetőség a legtöbb épület esetében megvalósulni látszik. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb teret nyer az inkluzív megközelítés. A szervezők úgy látják, hogy megfelelő jogi szabályozásra van szükség az akadálymentes megközelíthetőség megteremtéséhez. Az is lényeges, hogy a jogalkotók által kidolgozott törvényeket a gyakorlatban is alkalmazzák. Ebben az építészek kapnak fontos szerepet.

Ezt követően, a projekt szlovák képviselője kapott szót, aki a beszédében elmondta, hogy a tender megvalósításával komoly lehetőség adódott a szervezőknek arra, hogy más országok kormányzati szerveivel, és a civil szervezetek képviselőivel is tapasztalatokat cseréljenek az akadálymentes megközelíthetőség tematikáját illetően. A Visegrád projekt által a tenderbe beépített legfontosabb szempont az volt, hogy a hasonló kulturális környezetben dolgozó szakemberek hogyan tudják beépíteni az elképzeléseiket a mindennapi gyakorlatba. A varsói látogatás ideje alatt akadálymentes játszótereket, és intézményeket látogattak meg. A tanulmányút ideje alatt egy konferencia is megvalósult, amin a lengyel kormányzati szervek, a civil szervezetek képviselői, és a mérnök hallgatók vettek részt. A meeting legfontosabb témája az akadálymentes megközelíthetőség megvalósíthatóságát elősegítő módszerek kidolgozása volt. Az akadálymentes megközelíthetőségnek, a résztvevők véleménye szerint nem egy külön kiváltságnak kell lennie, hanem egy olyan gyakorlatnak, ami beépül a mindennapokba.

Szlovákiában történtek már előrelépések az akadálymentesítés területén, ezek azonban még nem épültek bele a gyakorlati alkalmazásba, kizárólag jogszabályi szinten valósultak meg. Ennek ellenére, a résztvevők bíznak abban, hogy a projekt hatására felgyorsul a fent említett folyamat. A tanulmányút résztvevői az az iránti reményüket fejezték ki, hogy a dokumentum egy korábbi részében már említett tanulmányban megfogalmazott ajánlások segítséget nyújtanak majd a Közép-Keleteurópai országok minisztereinek az akadálymentes megközelíthetőség kiépítését illetően.

Ezután a projekt magyar képviselője, Pordán Ákos osztotta meg a tapasztalatait, aki az utak akadálymentesítésének szükségességére hívta fel a hallgatók figyelmét. Ennek keretében elmondta, hogy Szlovákiában, és Lengyelországban az utak minősége lényegesen jobb, mint a Budapesti járdáké. Ha az akadálymentesítés kérdését a mozgássérült emberek szemszögéből vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy radikális lépések megtételére van szükség. A résztvevők a fentiek mellett ugyanakkor azt tapasztalták, hogy ezen a területen is történtek már előrelépések. Varsó különösen jó példa erre. A zebrák vonatkozásában azt tapasztalták, hogy nincs nagy küszöb az úttestek, és a járdák között. Az úttestek megközelítése egy lejtős útszakaszon keresztül történik. Ez a kerekesszékkel közlekedő emberek számára jelenthet fontos segítséget. A közlekedési járművek többsége alacsony padlóval rendelkezik, megkönnyítve ezzel a mozgássérült személyek számára az azokra való fel, és leszállást. Ha a mozgássérült emberek egyedül tudnak eljutni a pontból b pontba a nélkül, hogy egy hozzátartozó segítségére szorulnának, akkor ezáltal önálló emberekké válhatnak.

A hallássérült személyek vonatkozásában elmmondható, hogy Varsóban, a középületekben jelnyelvi tolmácsok segítik a tájékozódást, és az ügyintézést. Sajnos sok esetben azt tapasztalják a hallássérült embereket képviselő civil szervezetek munkatársait, hogy a társadalom megfeledkezik ezekről az emberekről. Általános tapasztalat, hogy a társadalomban a beszélt nyelvet alapnak tekintik, és megfeledkeznek a hallássérült emberek nehézségeiről.

Az integráció  kérdéskörében, a résztvevők hasznosnak látták azt a kezdeményezést, hogy a fogyatékossággal élő emberek érdekeit képviselő civil szervezetek munkatársai kidolgoztak egy olyan értékelési rendszert, aminek a segítségével értékelni tudják a kormányzat részéről az akadálymentesítés kérdéskörében bevezetett intézkedéseket. Az értékelést egy dokumentum formájában adják ki.

Pozsonyban is jelentős előrelépést hoztak az elmúlt esztendők az akadálymentesítés kérdéskörét tekintve.

Az előadó külön kiemelte a mozgássérült gyermekek részére fenntartott játszóteret, ahol a fent említett fogyatékossággal élő fiatalok akadálymentes játékokkal tudnak játszani. Ez egy költséghatékony kezdeményezésnek tekinthető, amely követendő példa lehet a többi Közép-Keleteurópai ország számára is.

A látássérült gyermekek részére, a fent említett játszótéren egy olyan kerék is megtalálható, amelyen olyan szimbólumok lelhetőek fel, amelyeknek a segítségével a fiatalok eljátszhatják a kő, papír olló című népszerű játékot.

Végül, az előadást a projekt lengyel képviselője zárta, aki szintén megosztotta a tenderrel kapcsolatos észrevételeit. Ennek keretében elmondta, hogy fontosnak tartja azt a fejlődési előrelépést, amelyen Lengyelország fővárosa, Varsó 6 év  alatt átment. A lengyel kormány ugyanis, a tapasztalatai szerint, figyel a fogyatékossággal élő emberek igényeire. Fontos téma az ország életében a megközelíthetőség tematikája is. A kormányzati szervek figyelembe veszik a fogyatékossággal élő emberek problémáit, és megnyugtató megoldásokat kínálnak azokra. A minisztériumok olyan irányelvek kidolgozásán munkálkodnak, amelyek jelentősen megkönnyítik a fent említett célcsoportok életét. Az előadó, végső konklúzióként megfogalmazta a projekt folytatásának szükségességét.

A meeting harmadik, egyben utolsó előadását Gere Tripkov, és Jarek Bogucki tartotta meg, akik a Szakpolitikai ajánlások a befogadás erősítésére című dokumentumot mutatták be. Ennek keretében kifejtették, hogy a fent említett kiadványban olyan irányelvi ajánlásokat fogalmaztak meg, amelyek nagyban elősegítik a fogyatékossággal élő emberek befogadásának növelését. A tanulmányban gyakorlati módszereket fogalmaztak meg a kormányzatok részére, akik beépíthetik azokat a mindennapi életbe. Ezen felül összefoglalták a projekt ideje alatt szerzett tapasztalataikat. A kiadvány témakörei a befogadás, az akadálymentes megközelíthetőség, és az esélyegyenlőség tematikája köré építették. Az ajánlásokat a tender ideje alatt megfogalmazódott észrevételek alapján dolgozták ki, a Visegrádi alap támogatásával. A résztvevők legfontosabb célja egy olyan ajánlási csomag létrehozása volt, amely a fogyatékossággal élő emberek helyzetét igyekszik javítani. A kiadvány a tanulmányút alatt, az egyes országokban szerzett tapasztalatokat foglalja össze. E mellett a kormányzati szabályozásokat, és a felelőségi viszonyokat is értékeli.

A projekt résztvevői, ezzel párhuzamosan egy kiáltványt is megfogalmaztak, aminek az elsődleges célja a fogyatékossággal élő emberek érdekeit képviselő civil szervezetek támogatása volt. A kiáltványban megfogalmazták az úgynevezett széttöredezett akadálymentesség helyett egy rendszerszintű akadálymentesítés megvalósításának fontosságát. E mellett felsorolja azokat a jó gyakorlatokat, amelyeket az egyes Közép-Keleteurópai országok már a gyakorlatban is alkalmaznak a mindennapokban. E mellett konkrét irányelveket kínálnak a kormányzati szervek részére. Mivel a fejlődési szint a vizsgált országokban nagy részt megegyezik, ezért olyan dolgokkal is foglalkozni kell, amelyek a nyugati országokban már megvalósultak. Ilyen az akadálymentesség témaköre is. Lényeges, hogy az akadálymentes megközelíthetőség mindenki számára elérhető legyen. Az akadálymentesség kivitelezéséhez az Európai Uniós forrásokat is igénybe lehet venni. Fontos, hogy az akadálymentesség ne csupán a jogszabályi környezetben létezzen, hanem annak mérhető eredményei is legyenek. A kormányzati szerveknek érdemes olyan szabványokat kiadni, amelyeket a kivitelezők beépíthetnek a különböző beruházásokba. Ezekre a szabványokra, a kiáltvány konkrét javaslatokat fogalmaz meg. E mellett egy olyan eszközt is biztosítanak a dokumentum kidolgozói, amely biztosítja az építészeti fejlődés esetében az egységes tervezés lehetőségét. Ha ugyanis az építészek egységes tervek alapján végzik a munkájukat, akkor elérhető az akadálymentesség.

A kiáltvány megalkotói a konkrét országok vonatkozásában célzott ajánlásokat is megfogalmaznak a szabványok alkalmazási lehetőségeiről. E mellett egy egységes szabályozási rendszert is létrehoztak, a Közép- Keleteurópai régióra vonatkozóan.

Kiemelt hangsúlyt kell fektetni a semmit rólunk nélkülünk elv alkalmazására is. Lényeges az úgynevezett építészeti akadálymentesség működése is. Az általános tapasztalat ugyanis az, hogy ha belépünk egy tetszőleges épületbe, akkor azt látjuk hogy az formailag megfelel, viszont nem tudják azt a fogyatékossággal élő emberek használni. Ezért egyenlő esélyeket kell biztosítani a fenti célcsoport részére az önálló életvitel, és a társadalmi integráció megteremtése érdekében. Ez a köz, és a magántulajdonban lévő intézményekre egyaránt igaz.

A fenti alapelv vonatkozik a közutak, és a járművek akadálymentesítésének szükségességére is.

Az is lényeges, hogy magas szintű akadálymentesítési szabványok kerüljenek bevezetésre. Minden beruházás esetében figyelembe kell venni a fenti szempontok alkalmazásának szükségességét. A szervezők fontosnak tartották hangsúlyozni azoknak a jó gyakorlatoknak az alkalmazását, amelyek a nyugati országokban már beváltak. Lényeges, hogy alapokat teremtsünk a változtatásokhoz. Ezt elsősorban a civil szervezetek tudják megteremteni. Sajnos a gyakorlatban azt tapasztalhatjuk, hogy jelenleg széttöredezett a civil szervezetek, és a kormányzatok közötti együttműködés. A probléma megoldásához szükséges az auditok megvalósítása. E mellett, a jogszabályok kidolgozásánál meg kell hallgatni a civil szervezetek képviselőinek a véleményét. Fontos a megfogalmazott elvek törvényi erőre való emelése is. Ezt követően a jogszabályokban leírtak megvalósítására kell fektetni a hangsúlyt. Érdemes összehangolni a törvényi , és a kontroling rendszereket. Ha ugyanis a gyakorlati megvalósítás nem felel meg a követelményeknek, akkor szankciókat kel alkalmazni azok mielőbbi megteremtése érdekében.

Ki kell mondani, hogy a változás csupán tervezés kérdése. Ehhez azonban megfelelő kivitelezésre van szükség. Ennek támogatnia kell a változások szükségességét. Meg kell mutatni az államok vezetőinek, hogy ha egységes irányelveket fogalmazunk meg az akadálymentesség területén, akkor a változás is lehetséges lesz. Ehhez azonban fontos a források megléte is. Ehhez a kormányzati szerveknek konzisztensnek kell lenniük. Az akadálymentesítésnek nem egy nap alatt kell megvalósulnia. Fontos, hogy az élet minden területén javítsuk az akadálymentességet. Lényeges, hogy minden fogyatékossággal élő ember részére hozzáférhetőek legyenek a közszolgáltatások. Ehhez megfelelő lépéseket kell tenni a megközelíthetőség érdekében.

A kiáltvány egy konkrét monitroing csomagot is tartalmaz, amely számos indikátorral van ellátva. A monitoring a csomag alapján, intézményi szinten zajlik. Ezáltal komoly lehetőségeket kaphatnak a civil szervezetek arra, hogy ellenőrizzék az akadálymentes hozzáférhetőséget. Fontos a tapasztalati szakértők bevonása a monitoring folyamatába. Fontos, hogy a civil szervezetek eleinte apró, majd egyre nagyobb célokat tűzzenek ki maguk elé. Ezáltal szisztematikusan valósulhat meg az akadálymentesség.

Végül, a projekt résztvevői egyet értettek abban, hogy, amennyiben a megfelelő források rendelkezésre állnak, akkor folytatni kívánják a tendert.

A prezentációkat követően, a résztvevők feltehették az elhangzottakkal kapcsolatosan felmerült kérdéseiket Jarek Boguckinak, majd a moderátorok lezárták a beszélgetést.

Pillmann Tünde

Várgesztes, 2026. május 27.