Korakör családi körben on-line kerekasztalbeszélgetés-sorozat 3. alkalom

Korakör családi körben on-line kerekasztalbeszélgetés-sorozat 3. alkalom

2026. április 22-én, a LÁRESZ Egyesület szervezésében, lezajlott a Korakör családi körben című on-line program-sorozat 3. alkalma, ami” A szenzomotoros, és pszichoszociális fejlődés állomásai, és a gyermekek támogatása a speciális igényeiknek megfelelően- önkiszolgálás, és önállóságalakulása” címet kapta.

A kerekasztalbeszélgetés a Zoom nevet viselő kommunikációs platformon keresztül valósult meg, a Shlachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet, és a Belügyminisztérium támogatásával.

A meetinget Nagyné dr. Schiffer Csilla nyitotta meg, aki a konferencia-sorozat létrejöttének legfontosabb körülményeit ismertette.

Ennek keretében elmondta, hogy a LÁRESZ Egyesület, a 2006-os megalapítása óta nagy hangsúlyt fektet a szakterületi tudás megosztására. A fent említett civil szervezet kötelékein belül működő Korakör munkacsoport 2023-ban alakult meg azzal a céllal, hogy a látássérült gyermekekkel foglalkozó szakemberek részére kerekasztalbeszélgetéseket valósítsanak meg.

A 2026-os esztendőben ezt a lehetőséget a szülőkre is kiterjesztették.

Ekkor a Munkacsoport a Korakör családi körben nevet kapta. A kerekasztalbeszélgetés-sorozatot, a szervezők négy alkalmasra tervezték. Az első program január 21-én, a második február 25-én, míg a harmadik április 22-én került megvalósításra.

Az expozéja második részében, Nagyné dr. Schiffer Csilla tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy a rendezvényről felvétel készül, amely néhány hét múlva elérhető lesz majd a LÁRESZ Egyesület internetes felületein.

Ezután, a moderátor átadta a szót a rendezvény első előadójának, Sztrunga Dávidnak, a Down Alapítvány egyik munkatársának, aki Az önkiszolgálás, és a fejlődés a csecsemő, és a koragyermekkorban címmel tartott prezentációt. Ennek keretében, az előadó elsőként ismertette a szakmai önéletrajzát. Ezzel kapcsolatosan elmondta, hogy 2015-ben szerzett gyógypedagógus diplomát az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai karán, azóta a Down Alapítvány kötelékében tevékenykedik.

A prezentációja következő részében, az előadó az Erikson féle pszichoszociális fejlődéselmélet legfontosabb szakaszait ismertette, különös tekintettel a csecsemő, és a kisgyermekkori fejlődés állomásaira.

Ennek keretében kifejtette, hogy a személyiség fejlődése élethosszig tart. Az önállósodás folyamata már a gyermek megszületésével elkezdődik. Az Erikson féle pszichoszociális fejlődéselmélet 8 szakaszt különböztet meg az ember személyiségének fejlődése szempontjából. A prezentáció keretében ezek közül három fontos lépcső került bemutatásra.

Fontos említést tenni arról, hogy ezeknek az állomásoknak minden esetben részét képezi egy konfliktus, aminek a megoldódásával az adott személy fontos megküzdési stratégiákat alakíthat ki.

A korábbi bekezdésekben említett szakaszokat nem az adott életkorhoz, hanem a gyermek fejlettségi szintjéhez érdemes igazítani.

A 0, és a 3 éves kor közötti életszakaszt csecsemőkornak szokás nevezni. Ezt a bizalom, és a bizalmatlanság dilemmája jellemzi. Ebben a szakaszban a gyermek arra keresi a választ, hogy vajon a világ biztonságos helynek tekinthető -e. Amennyiben a kisbaba gondozása megfelelően megy végbe a szülők részéről, akkor kialakul egyfajta bizalom a gyermekben a világ, és a szülei iránt. Ettől a csecsemő, a későbbiek során könnyebben válhat önálló emberré.

Ebben az időszakban az érzékelés, és a testérzet jellemzi a csecsemőt. A kisbabák ilyenkor fedezik fel a saját testüket. Ennek során elkülönítik egymástól a testrészeket.

A csecsemők táplálkozása szempontjából a szoptatás, a cumisüvegből való ivás, és a kiskanálból való evés a jellemző. Ebben a szakaszban a kicsik mindent a szájukba vesznek, ezáltal felfedezik a világot. A csecsemők ebben az időszakban felismerik a különböző gondozási helyzeteket, és segítenek a szüleiknek az öltözködésnél. Ez elsősorban a karok, és a lábak felemelésében nyilvánul meg.

A szülők a kicsik fejlesztését játékos formában tudják segíteni. Ezen elsősorban a tapintáson alapuló játékokat kell érteni. A szülőknek érdemes megengedni azt, hogy a kisbaba megfoghassa az étkezéshez szükséges eszközöket, például a kiskanalat.

A következő szakasz a kisgyermek kor, amely 1től 3 éves korig tart. A kórszakra az autonómia, és a szégyen érzet dilemmája a jellemző. Ebben az időszakban a gyermek a beszéd, és a járás területén is egyre nagyobb önállóságra tesz szert. Ezzel párhuzamosan tovább folytatódik a világ felfedezése is. Ha a szülők a fent említett fejlődési szinteket leszabályozzák, akkor a gyermek szégyent, és bizonytalanságot él meg. Ha viszont támogatjuk a kicsik törekvéseit, akkor magas szintű önbizalomra tesznek szert.

1, és 2 éves kor között elsősorban a felfedezés, és az utánzás játszik nagy szerepet a gyermekek életében. Ilyenkor a kicsik megpróbálkoznak az önálló étkezéssel, amin a kiskanál használatának elsajátítását kell érteni.

Az öltözködés vonatkozásában is fontos változás megy végbe, mivel a gyermekek szülői segítséggel leveszik magukról a kisebb ruhadarabokat. Ezen felül kialakul egyfajta érdeklődés a testápolás iránt is. Ez első sorban abban nyilvánul meg, hogy a fürdés ideje alatt a kicsik beszappanozzák magukat.

Lényeges, hogy a szülők engedjék a gyermeknek, hogy részt vegyen a fenti folyamatokban. Érdemes minden elért apró sikerért megdicsérni a kicsit, mert ez az önbizalom jelentős fejlődését eredményezi. Ekkor alakul ki a napi rutin is. Továbbra is fontos szerepet játszik a gyermek életében a játék.

Fontos odafigyelni arra is, hogy a szülők lehetőleg ne tereljék el a gyermek figyelmét az étkezés közben az okoseszközök képernyőjén megjelenő információkkal. Ez ugyanis jelentősen megnehezíti a tapasztalati tanulást.

A 2, és a 3 éves kort az „én egyedül” kórszak jellemzi. Ez egy nehéz időszak lehet a szülők számára. Ennek elsődleges oka az, hogy a kicsik mindent egyedül szeretnének véghez vinni. A fent említett tevékenységek végzése során azonban a gyermekek sok esetben nehézségekbe ütközhetnek. Ez komoly frusztrációt jelenthet a számukra. Ebben az időszakban a kicsik már önállóan tudnak étkezni, és pohárból inni.

Az öltözködés területén is komoly változások mennek végbe. Ekkor ugyanis a gyermekek már önállóan öltöznek, és vetkőznek.

A tisztálkodás ideje alatt, a kicsik önállóan szappanozzák magukat, és megjelenik a szobatisztaság fogalma is. A gyermekek ekkor már felismerik a szükségleteiket, és előre jelzik azokat.

Itt is lényeges, hogy a szülők dicsérjék az önállóságra való törekvést, és minden elért eredményért dicsérjék a kicsiket. Ez az önbizalom erősödésével jár.

Lényeges, hogy a szülők ne önállóan végezzék a napi rutinhoz kapcsolódó feladatokat, hanem a gyermekkel együtt. Csak annyit segítsünk a kicsiknek, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egyedül meg tudják csinálni a különböző tevékenységeket. Ezen felül hagyjunk időt a próbálkozásra is.

A 3, és a 6 éves kor közötti életszakaszt óvodás kornak nevezzük. Ezt az időszakot a kezdeményezés, és a bűntudat dilemmája jellemzi. Ekkor a gyermekek aktívan kezdeményeznek, terveket alkotnak, és igyekeznek azokat megvalósítani. Ebbe a tevékenységbe általában a környezetet is bevonják.

Ha a fent említett tervek nem valósulnak meg, akkor a kicsik szégyent éreznek. Fontos, hogy a gyermek törekvéseire a szülők támogató hozzáállással válaszoljanak.

3, és 4 éves kor között jellemző a rutinszerű önállóság kialakulásának korszaka. Az étkezésben a kicsik egyre ügyesebbek, képesek a kanállal való evésre, és próbálkoznak a villával is.

Az öltözködés során már nem igényelnek szülői segítséget ,kizárólag a ruhadarabok sorrendjének felállításában szükséges korrigálni. A testápolás ideje alatt önállóan szappanozzák be a végtagjaikat. Fontos viszont a mosakodás sorrendjének megtanítása. Ez a különböző piktogramok bevezetésével valósulhat meg.

A látássérült gyermekek esetében nagy kontraszttal ellátott képekkel, vagy tapintható, úgynevezett kézrávezetéses eszközökkel érdemes próbálkozni. Ebben az időszakban is fontos a napi rutin erősítése. Lényeges, hogy megtanítsuk a kicsiket arra, hogy szükség esetén képesek legyenek segítséget kérni.

3, és 4 éves kor között erősödik a kicsik önbizalma, és jól megy nekik az öltözködés, a cipő felvételéhez azonban segítségre van szükségük. Önállóan képesek fogat mosni, és a kisebb házimunkákba is bevonhatók. Ezek közé tartozik sok más mellett a terítés, és a portörlés is.

Fontos, hogy a szülők ilyenkor ne a tökéletességre törekedjenek. Lényeges, hogy a kicsikben kialakuljon a felelősség érzete, és megtanuljanak szembenézni a döntéseik következményeivel. Engedjük meg a gyermekeknek, hogy hibázzanak, és ne rójuk fel nekik azokat. Ezzel szemben fontos a hibák higgadt megbeszélése, és azok kijavítása.

Az5, és a 6 éves kor közötti életszakasz legfontosabb fejlődési területei a felelősség vállalás, valamint az önkontrol. Ekkor a gyermekek önállóan étkeznek. A testápolás során képesek egyedül kezet mosni, és fésülködni is.

Ebben az életszakaszban tovább növelhető azon házimunkák köre, amelyekbe a kicsik bevonhatóak. Ezek közé tartozik például a porszívózás, a pakolás, és a portörlés is.

Lényeges a tudatos döntéshozatal megerősítése. A szülőknek minden apró előrelépést érdemes megjutalmazni. Lényeges, hogy hagyjuk a gyermekeknek, hogy önállóan hozzanak döntéseket, az ésszerűség határainak figyelembe vételével.

Ezt követően, Sztrunga Dávid külön kitért a látássérült gyermekek önállóságra való nevelésének legfontosabb állomásaira. Ennek során kifejtette, hogy a látás hiánya negatív hatással van a kicsik fejlődésére. Ennek elsődleges oka az úgynevezett utánzásos tanulás korlátozottsága, és a térbeli tájékozódás nehézségei. Ezeken a területeken a szakembereknek segítséget kell nyújtani a szülők részére. A fenti problémára megoldást jelenthet a Korai Fejlesztő, ahol a gyógypedagógus munkatársak fontos tanácsokat adnak a szülők számára a látássérült gyermekeik nevelésével kapcsolatosan. Ezen felül pszichológiai tanácsadást is igénybe vehetnek.

A korai fejlesztés során kiemelkedő hangsúlyt kell fektetni a tapintás, és a hallás fejlesztésére. Ez elsősorban a mozgás, és a térbeli tájékozódási készségek fejlesztésével valósulhat meg.

A napi rutin kialakítása, és a spontán felfedezés érdekében fel kell fedeztetni a látássérült gyermekekkel a tárgyak formáját, valamint azok anyagát, és formáját is. Fontos, hogy a kicsik által használt tárgyaknak önálló helye legyen a polcokon. Ezzel párhuzamosan lényeges a lakótér akadálymentesítése is. Fontos, hogy a kicsik hozzáférhessenek a saját eszközeikhez. Ezek közé tartoznak az evőeszközök, és a játékok. Lényeges, hogy az étkezőasztalnál a gyermekeknek fix helyük legyen. Az is lényeges, hogy az evőeszközök mindig azonos irányban helyezkedjenek el.

Az előadó, a prezentációjában külön kitért a szülők, és a gyógypedagógusok szerepére a látássérült gyermekek fejlesztésében. A szülőknek ilyenkor kettős szerepe van. Egyrészt egy támogató, és egy segítő, másrészt egy érdekképviseleti szerepet kell magukra venniük. Ez sok esetben frusztrációt eredményezhet bennük. Erre a problémára megoldást jelenthet a pszichológiai tanácsadás.

Lényeges, hogy a szülők, a segítségnyújtás során megtalálják a középutat, és mindig csak  annyit segítsenek a gyermekeknek, amennyit feltétlenül szükséges. Ha ugyanis túlsegítik őket, akkor megszakad az önállóság fejlesztése. Minden esetben időt kell hagyni a napi rutinhoz tartozó tevékenységek elvégzésére. Ha már rutinosan mennek a feladatok, akkor érdemes áttérni a verbális instrukciókra.

Lényeges, hogy a nagyobb feladatokat kisebb részekre bontsuk le. Érdemes a fent említett lépéseket külön gyakorolni a kicsikkel. Ezt addig szükséges folytatni, amig az adott feladat elvégzése biztossá nem válik.

Ha valami miatt megszakad a fejlődés, akkor lépjünk vissza egy szintet, és  addig gyakoroljuk az adott feladatot, amig az megfelelően nem megy.

A látássérült gyermekek a tapintás útján ismerik meg a különböző tárgyakat. Ezért érdemes a fenti ingerre építeni a korai fejlesztés ideje alatt. Ehhez jól megkülönböztethető anyagokat érdemes alkalmazni.

Az étkezés során hagyjuk, hogy a látássérült gyermekek megérintsék az ételt, és tapasztalatokat szerezzenek annak tulajdonságairól. Ezzel az önbizalmuk, és a biztonságérzetük is fejleszthető.

Az étkezés során jó szolgálatot tehetnek a csúszásgátló alátétek is. Érdemes magasabb peremű tányért, és műanyag evőeszközöket használni.

A látássérült gyermekek életében nagy hangsúlya van az állandóságnak. Ezért a napi rutin során minden eseménynek ugyan abban az időpontban kell bekövetkeznie. Ha verbális utasításokat adunk a gyermekeknek, akkor mindig azonos kifejezéseket használjunk. Ezek közé tartozik az irányok (jobb, és bal oldal) megnevezése.

Az öltözéskor alkalmazzunk jól megkülönböztethető ruhadarabokat. A későbbi időszakokban azonban már szóba jöhetnek a gombos, és a cipzárral ellátott ruhadarabok is.

A meeting második előadását Bieber Mária, az Együttlátók Alapítvány kuratóriumi elnöke tartotta meg, aki „hogyan támogassuk látássérült gyermekünket abban, hogy életre való önállo, és kompetens felnőtté váljon” címmel tartott prezentációt. Az előadása első részében, Bieber Mária bemutatkozott. Ennek keretében elmondta, hogy 9 éves korában veszítette el a látását, egy autóinmun betegség következményeként. Az előadó, a hivatását tekintve látássérült emberekkel foglalkozó gyógypedagógusként, és braille tanárként tevékenykedik. Ezen felül látássérült felnőttek részére tart rehabilitációs foglalkozásokat. Ezen felül, az Együttlátók Alapítvány megalakulásától kezdve annak kuratóriumi elnökeként dolgozik.

Fontosnak tartom a jelen beszámoló keretei között megemlíteni azt a tényt, hogy az előadó prezentációját felvételről hallgathatták meg a résztvevők, mivel Bieber Mária, egy külső program miatt nem tudott részt venni az eseményen.

Az előadó, a prezentációjában említett példákat a hosszú évtizedek alatt végzett gyógypedagógiai munkája során szerzett tapasztalataiból merítette.

Bieber Mária, az előadása következő részében köszönetet mondott a szülőknek azért, hogy felnevelik a gyermekeiket. A prezentációjában elmondta, hogy a szülő szereti a gyermekét, és szeretné a lehető legtöbb gondoskodást megadni a számára ahhoz, hogy később egészséges felnőtté válhasson. A pszichológiából tudjuk, hogy nem tökéletes szülővé kell válnunk, hanem elég jó szülőnek kell lennünk a fenti cél megvalósítása érdekében.

Az előző bekezdésben említett tudományág nagy szerepet tulajdonít a szeretetteljes szülői magatartásnak. Az előadó véleménye szerint, a szeretet egy olyan érzelem, amely konkrét, tudatos, és akaratlagos cselekvések sorozata. Ez nem minden esetben kényelmes a szülő, és a gyermek számára sem, de a későbbiekben hatalmas pozitív töltetet hoz magával.

 A tapasztalat sok esetben az, hogy a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő szülők gyakran élnek át félelmet, amely elsősorban a jövőre irányul. A szülők sok esetben féltik a gyermekeiket. Ez a féltés egy természetes érzés, ám az is előfordulhat, hogy a féltés túlféltésbe megy át. Ekkor a szülők irreálisan alacsony elvárásokat fogalmaznak meg a gyermekeik felé. Ennek következménye az lesz, hogy a gyermek később szorongó, és önállótlan felnőtté válik. Ezért lényeges egy reális szülői attitűd kialakítása. Ehhez fontos a gyermek képességeinek megismerése, és az is, hogy olyan követeléseket támasszunk feléjük, amelyeket képes teljesíteni. Ebben a szakemberek is segítségünkre lehetnek. A fogyatékossággal élő gyermekek tehát nem hímestojások ,hanem érző élőlények, akik bizonyos feltételek mellett képesek lehetnek az önálló életvitelre. Fontos, hogy engedjük meg a számukra a hibázás lehetőségét.

Néha az is előfordul, hogy a szülők irreálisan magas követeléseket támasztanak a fogyatékossággal élő gyermekeik felé. Ennek elsődleges oka az, hogy többet gondolnak róluk, mint amit a képességeik alapján véghez tudnak vinni. Ez a későbbi években súlyos mértben akadályozhatja a gyermekek testi, és lelki fejlődését.

Tagadhatatlan tény, hogy a látássérülés óriási hátrányt jelent az emberek életében. Ezt nem érdemes bagatellizálni, mivel kézzelfogható negatív hatásai vannak. A vizualitás hiánya az élet több területére is kihat. A későbbi években, az említett negatív hatások összeadódnak. A látássérülés nemcsupán az érintett ember jelenére fejt ki negatív hatást, hanem a jövőt is nagy mértékben befolyásolja. A cél tehát az, hogy a szülők, és a szakemberek  olyan jógyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek csökkentik a fent említett hátrányok negatív hatásait. A szülők, és a szakemberek azon dolgoznak, hogy a gyermekekből eredményes, kezdeményező, és önálló felnőttek legyenek.

Fontos tudatosítani azt is, hogy a látássérülés nem jelent egyet a tehetetlenséggel. Azokat a fejlődési mérföldköveket, amelyeket a jól látó gyermekek elérnek, a látássérült gyermekek is képesek  elérni. Erre azonban több időre van szükség. A látó gyermekek utánzással, és másolással ismerik meg a világot, és instrukciók nélkül képesek elsajátítani az adott tevékenységeket, a látásból adódóan.

A látássérült gyermekek számára ez a tanulási módszer nem áll rendelkezésre, ezért ennek kiváltása érdekében a tapintásra, a hallásra,  a mozgásra, és a közvetlen tapasztalatokra kell támaszkodni. A szülők, a látássérült gyermekeket szóbeli instrukciókkal irányítják. Ezáltal a gyermekek megismerhetik a világot.

Nagy hangsúlyt kell fektetni arra is, hogy a gyermekek kézbevehessék a praktikus használati tárgyakat. Ezek közé tartoznak a ruhadarabok, és a különböző kiegészítők is. Lényeges felfedezni a fürdőszobában fellelhető berendezéseket, valamint a tisztálkodáshoz elengedhetetlen eszközöket is.

Fontos, hogy ugyan ezt megtegyük a konyhában megtalálható bútorokkal is. A fent említett eszközök használatának elsajátítását a gyermekek életkorához kell igazítani.

Fontos, hogy a napi rutinban is tapasztalatokat szerezzenek a gyermekek. Ezek közé tartozik az öltözködés, a tisztálkodás, valamint az étkezés. Lényeges, hogy az otthoni környezet biztonságos, és akadálymentes legyen. A különböző használati tárgyaknak állandó helyet kell biztosítani annak érdekében, hogy a látássérült gyermekek szükség esetén megtalálhassák azokat. Érdemes olyan társasjátékokat is alkalmazni, amelyeket táblán kell játszani. Ezáltal fejlődik a gyermekek térbeli tájékozódásának képessége is.

A látássérült gyermekekkel való kommunikáció során elengedhetetlen a jól érthető instrukciók alkalmazása. Fontos a különböző tevékenységek részfolyamatait érthető módon elmagyarázni.

Tény, hogy a mozgás elsajátítása általában nem zajlik zökkenőmentesen a látássérült gyermekek esetében. Fontos tehát annak erősítése, hogy a mobilitáció számos különleges lehetőséget biztosít a számukra. Ha a szülőkben ezzel kapcsolatosan túlféltés van, akkor ezt a gyermekekre is kivetítik. Ezt megelőzendő, célszerű lehet megtanítani a gyermekeket veszélymentesen közlekedni. Meg kell tanítani őket arra, hogy ha elesnek, akkor fel is tudjanak állni.

A kezdeti időszakban nem a speciális segédeszközök alkalmazása a követendő módszer, hanem a különböző használati tárgyak megismerése. A fent említett segédeszközöket azonban a későbbiek során érdemes használni annak érdekében, hogy a gyermekek, a képességeikhez mérten önálló életet élhessenek.

A látássérült gyermekek az idejük nagy részét a szüleikel töltik. A gyermekek tehát a családban szerzik meg a legfontosabb ismereteket. Ha a szülőktől nem kapják meg az optimális támogatást, akkor passzív felnőttekké válhatnak. Ezáltal félni fognak az új élethelyzetektől, és nem mernek felelős döntéseket meghozni. Másoktól várják a megoldást az életükben felmerülő kisebb nagyobb problémákra. Ezáltal felnőttként is kiszolgáltatottakká válnak. Ezért időben érdemes a szülőknek a fenti kérdéskőrről elgondolkodniuk.

Ha túlzottan alacsony elvárásokat támasztunk feléjük, akkor az önértékelésük is alacsonnyá válik. Azok a gyermekek, akik nem ismerik meg a különböző használati tárgyakat, bizonytalanokká válhatnak. Ezáltal nehézséget jelenthet a számukra a közlekedés, és nehezen igazodnak el az őket körül vevő világban. Ennek következményeként a környezet megismerése is ellehetetlenül a számukra.

Ha viszont a szülők, és a szakemberek megfelelő támogatást nyújtanak a gyermekek számára, akkor magabiztos felnőttekké válnak, ezáltal meg tudják oldani a felmerülő problémákat.

A meeting harmadik, egyben utolsó előadását, Sinka-Fábri Tímea tartotta meg, aki a Halmozottan sérült gyermekek önállóságának alakulása címmel tartott prezentációt. A halmozott sérülés azt jelenti, hogy a gyermekeknek több érzékszerv sérülésével kell együtt élnie. Ezekben az esetekben minden képen egy komplex támogatási szükségletről kell beszélni. Ilyenkor nem sémákban, hanem egyéni fejlesztési utakban kell gondolkodni. A sérülést érintő területek lehetnek többek között a mozgás korlátozottsága, a megismerő funkciók sérülése, a kommunikációs funkciók károsodása, és az érzékelési eltérések. Fontos az adott gyermekek szintjén elérhető önállóság megteremtése. Ezidő alatt komoly hangsúlyt kel fektetni az érzékelés, észlelés, valamint a szociális kapcsolatok, és a kommunikációs fejlesztés területére. Lényeges, hogy a halmozottan sérült diákok megfelelő oktatásban részesüljenek. Fontos, hogy a gyermekek megtanulják, hogy az általuk hozott döntés megváltoztatására később már nem nyílik lehetőség. Lényeges, hogy a környezet felől egyfajta kontrol alakuljon ki. A hozzátartozók nagy szerepet játszanak abban, hogy a gyermekek önbizalma megerősödjön.

A prezentációja második részében, az előadó a fejlesztés néhány alapelvét emelte ki. Ennek keretében elmondta, hogy a halmozottan sérült gyermekek fejlesztésekor minden területen az egyéni képességekre kell támaszkodni. A fejlesztés során kis lépésekben érdemes haladni, és, a folyamat lezárultával ezeket értékelni is kell. Ezekben az időszakokban nagy hangsúlyt kap a rendszeresség, és az ismétlés beiktatása, valamint a napi rutin kialakítása.

Ezen felül lényeges a biztonságos, támogató környezet kialakítása. Lényeges, hogy egy strukturált környezet legyen kialakítva, ahol jól érzékelhető ingerek, és fejlesztő játékok veszik körül a gyermekeket. Az ingerek felfogásában, és azok feldolgozásában fennállhat a túl, vagy az alulérzékelés jelensége. Ekkor a vizuális teljesítmény csökkenhet, és látótérproblémák merülhetnek fel.

A hallás tekintetében lehet vezetési, vagy hallóideg működési zavar, ezen felül a hallásfigyelem zavara is felmerülhet.

A motoros fejlődés területén mozgáskoordinációs zavar merülhet fel. A motoros fejlődés zavara jelentős mértékben kihat a kommunikációra is, ezért lényeges a fejlesztés során, hogy a gyermek minél többször élje meg a testrészeinek megismerésének lehetőségét, ezen felül lehetőséget kell számára biztosítani a helyváltoztatásra, és érdemes ösztönözni őket a fejlesztésben való aktív részvételre. Fontos a mozgástapasztalatok beépítése a fejlesztés folyamatába. Ehhez a különböző segédeszközök bevonására van szükség. Ezek közé tartozik az úgynevezett rezgőlap, és a matatófa. Ha a fent említett segédeszközök használatának elsajátítása befejeződött, akkor újabb eszközöket is be lehet vonni a fejlesztésbe.

A kommunikáció területén nagy hangsúlyt kap a gyermekek első éveiben tapasztalható sírás, ami a csecsemő egyetlen eszköze az önkifejezésre. Ilyenkor a szülőknek figyelniük kel a kisbaba mimikáját, és a tekintetét is. Ezeket a jelzéseket észre kell venni, és értelmezni kell, ezen felül következetesen szükséges válaszolni rájuk. Mivel a gyermekek, az első évükben így fejezik ki magukat, ezért komoly hangsúlyt kell fektetni a fent említett jelzések értelmezésére. Az erre való fogékonyság képessége általában a szülővé válásuk első időszakában kialakul az édesanyákban.

A kommunikáció alapja a kötődés, amely az első időszakban az édesanya, és a gyermekei között alakul ki. Ebben az időszakban fontos a csecsemők számára, hogy legyen egy személy, aki szoros kapcsolatot alakít ki velük.

Ha a környezet megfelelően reagál a halmozottan sérült gyermekek ingereire, akkor a csecsemők biztonságban érzik magukat. Lényeges, hogy adjunk időt magunknak a kommunikációra.

Az első években megjelenik a színbólikus szint, aminek keretében egyszerű jeleket, és egy adott tárgyhoz kötött jelentéseket lehet a szülőknek, és a szakembereknek alkalmazni. A döntéshozatal tekintetében lényeges, hogy a szülők megfigyeljék azt, hogy a gyermekek hogyan hozzák meg a döntéseiket. Ez akár egy tekintetben, vagy hangadásban is megnyilvánulhat. A csecsemőknél ezek a döntéshozatal első lépései.

Az alternatív kommunikáció kezdetét is a korai évekre lehet időzíteni. Ha nem vesszük észre a gyermek jelzéseit, akkor a kötődés bizonytalanná válik.

Fontos, hogy, bármilyen tevékenységről is van szó, minden esetben segítséget kell nyújtani a gyermekeknek az adott folyamat elvégzéséhez. Legyen szó étkezésről, öltözködésről, vagy tisztálkodásról.Lényeges, hogy a szülők optimális körülményeket biztosítsanak a fenti tevékenységekhez. Ehhez saját, és speciális eszközöket is lehet használni.

Étkezéskor megfelelő textúrájú, és állagú ételeket adjunk a gyermeknek.

A játéktevékenység során felmerül az önállóság fejlesztésének kérdésköre. Az önálló játékra való képtelenség ugyanis a felnőttől való függőség kialakulását hozhatja magával. Az önálló játéktevékenység során a gyermekek döntik el, hogy mivel szeretnének játszani. E közben gyakorolhatják azt, hogy miket lehet csinálni, és miket nem. A játék során, megismerik az adott eszközök tulajdonságait, ezáltal nő a spontán aktivitás képessége is. A játék mind a mozgás, mind pedig a finommotorika területén hozzásegíti a gyermekeket ahhoz, hogy megtalálhassák azokat a tevékenységeket, amelyekben örömüket lelik. Ezáltal a gyermekek hatékonynak, és kompetensnek érzik magukat. Ez a tapasztalat magabiztosságot, és nagyobb ellenálló képességet kölcsönöz a számukra.

A felnőtteknek komoly szerepük van abban, hogy a gyermekekben fenn tudják e tartani az érdeklődést az őket körülvevő világ iránt. Fontos, hogy a szülők gyakorolják a fejlesztés során a szakemberek által alkalmazott játékokat a gyermekükkel, aminek a segítségével elérhető a képességeiknek megfelelő fejlődési szint.

Azoknál a gyermekeknél, akiknél halmozott fogyatékosság áll fenn, elengedhetetlen a team-munka beiktatása. Nehézségként felmerülhet a fejlődés lassúságának ténye. A szülők részéről fontos a türelem, és az érzelmek megélése.

Az előadásokat követően, Sinka-Fábri Tímea egy halmozottan sérült gyermek nagymamájával beszélgetett. A kisfiú a 35. héten jött a világra. A gyermek, a szülés után nem sírt fel, ezért újra kellett őt éleszteni, ami által, a kisfiú komoly agykárosodást szenvedett. Ez több, létfontosságú szervének működésére is kihatott. Ekkor a Madarász utcai Gyermekkórházba került, ahol komoly vizsgálatoknak vetették alá a gyermeket. A kisfiú másfél hónapon át tartózkodott a kórházban.

Amikor hazakerült az intézményből, akkor a szülők, és a nagyszülők azt tapasztalták, hogy Rajmundnál több alkalommal is görcsök léptek fel. Ebből az állapotból nem lehetett kimozdítani a gyermeket.

Az orvosok 3 hónapos korában kétoldali agyi bénultsággal diagnosztizálták a gyermeket. Ekkor vált szükségessé egy sönt beültetése. Ezt követően, a szakemberek korai fejlesztést javasoltak a szülők számára. Az édesanya ekkor lemondott a kisfiúról, így Rajmundot a nagymamája gyámsága alá helyezték. Ekkor kezdett el járni a Korai fejlesztőbe, ahol gyógypedagógus szakemberek kezdtek el foglalkozni vele. Ezáltal a kisfiú komoly fejlődésen ment keresztül. A fejlesztés során, a szakemberek sokat dolgoznak azon, hogy Rajmund más embereket is elfogadjon a foglalkozások ideje alatt.

A fejlesztéssel párhuzamosan sor került a lakókörnyezet akadálymentesítésére is. Rajmund, a nap nagy részét a nappaliban tölti, a kedvenc játékai mellett. A Korai fejlesztőben dolgozó szakemberek által kijelölt tornagyakorlatokat egy nagy párnán végzi. A gyermek ágyán egy rács is helyet kapott, ami megakadályozza azt, hogy Rajmund leessen róla.

A meeting végén, a jelentkezők feltehették az elhangzottakkal kapcsolatosan felmerült kérdéseiket az előadóknak, majd Nagyné dr. Schiffer Csilla lezárta a beszélgetést.

Pillmann Tünde

Várgesztes, 2026. április 22.